Szárnypróba: kettős alkotás

Kováts Máté: Tél váró

Szél töri, reccsen az ága a fának
Rém sötét hozza a Tél hidegét
Gyűlik a felleg és törnek az ágak
Eltakarják a Föld téli egét

Nincs tere, elfogy a fénye a mának
Hó fedi el a lehullt falevélt
Nem maradt szirma a gyönge virágnak
Síri a csend, beborít a sötét

Éhező Vad, emésztője világnak
Ne nyeld el a Földet, kár lenne beléd
Bár gyakran bilincsbe fog engem a bánat,
Még vár a Tavasz, őrzöm a reményt

2018. November 15.

Videóriport: Rabszolgavásár

Mától új “műfaj” jelenik meg az ESZIRAT oldalán: a videóriport! Kecskés Lindának köszönhetően most közreadjuk az elsőt, egy remélhetőleg sorozattá váló anyagból, amely a kollégiumban, 2018. november 8-án lezajlott vetélkedőről, a Rabszolgavásárról ad hírt ebben a sajátos formában. Bízunk benne, hogy tetszeni fog!

A Világ (1.)

A következő néhány cikkemben szeretném elgondolkodtatni az Olvasót világunk és létezésünk néhány igen érdekes és lenyűgöző kérdésével és felvetésével, melynek célja egy összetettebb szemlélet elsajátítása. Írásaimban a materialista és spirituális hangnem egyaránt fellelhető lesz majd.

Ezt a kicsit sem könnyű témát először is szeretném megalapozni azzal, hogy kitárgyalom sajátmagunk és a külvilág kapcsolatát, valamint Halottak napja alkalmából az élet és halál kapcsolatával is szeretnék egy kicsit foglalkozni.


Kezdjük ott, hogy megértjük, Te, mint önálló szervezet nem egy elszeparálható entitásként létezel világunkban. Ahogy én sem, ahogy semmi sem körülöttünk. Rá kell jönnünk, hogy egészen nagy egységet képezünk a mindenséggel. Fel kell fedeznünk azt a gondolkodásmódot, melynek elsajátításával egyre nagyobb léptékkel tudjuk szemlélni azt a rendszert, melynek részét képezzük. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az életünket meghatározó, létünket körülhatároló, szellemünket magába záró, magunkat és a külvilágot elválasztó test, sejtek bonyolult szerveződése ugyanazon alkotóelemekből épül fel, melyből többmilliárd embertársunk, a megszámlálhatatlan élővilág, valamint világunk minden képződménye, akár egy rovarról, akár egy csillagról van szó. Ugyanazon bonyolult és csodálatos rendszer részei vagyunk, mely folyamatosan változik, átalakul. Születésünk óta testünk folyamatosan megújul. Maga a rendszer, mint egység életünk végéig fent áll, amíg képes ellátni funkcióit, és ez alatt folyamatosan cseréli anyagát. Olyan elemek válnak testünk részévé, melyek többmilliárd éve jöttek létre, és megszámlálhatatlan dolog és élőlény felépítésében segédkeztek már. Figyeljük meg az élet körforgását: Az állatvilágban az anya a fogantatás után a vemhesség ideje alatt az elfogyasztott táplálékból építi fel gyermeke testét, mely élete során folyamatosan megújul, változik. „Néhány” idegsejt kivételével minden sejtünk lecserélődik életünk során, még a csontok is. Majd halálunk után, miután rendszerünk működése leállt, testünk „egybenmaradási törekvése” megszűnik, testünk alkotóelemei szép lassan szétszélednek a nagyvilágban, ahol újabb rendszerek alkotóköveit fogják képezni.

 

Ha teljes mértékben materialisták vagyunk és elsajátítjuk ezt az objektív látásmódot és képesek vagyunk nagymértékben megszabadulni egónktól, amely felelős individualista látásmódunkért, és amit tudatra ébredésünk óta birtoklunk, akkor képesek lehetünk megbirkózni saját halálunk gondolatával és elfogadni azt.

Egy remek összefoglalása annak, hogyan viszonyuljunk magunkhoz és a világhoz:

Most csak a fizikai aspektusaival szerettem volna részletesebben foglalkozni a témának, hiszen csak a fizikai térben helyeztem el magunkat és csak az anyagi világban uralkodó kapcsolódási pontokra hívtam fel a figyelmet. Csak azt tárgyaltam, hogy miként viszonyulunk a végtelen térhez és anyaghoz, miközben minden egyes emberben ugyanígy egy végtelen világ rejtőzik.

Gyász. Halottak napján mindenki igyekszik egy kicsit jobban foglalkozni elvesztett szeretteivel, megemlékezni életükről. A gyász az emberi természet szerves részét képzi. Egy számunkra fontos ember hiánya nagyon nagy fájdalommal jár, amíg nem tudjuk feldolgozni azt a traumát, amit az elvesztése okozott. Mi történik, amikor egy ember meghal? A szervezete befejezi funkcióit. Az elhunyt többé nincs tudatánál, nem érzékel semmit a külvilágból és nincsenek gondolatai. Az agyi működésekkel együtt végérvényesen megszűnik minden, ami az elhunyt személyiségét meghatározta.

A különböző kultúrák és vallások másként tekintenek a halálra. A legnagyobb hangsúlyt talán az ókori Egyiptomban szentelték a túlvilágnak. Érdekes, hogy a legtöbb vallás egymástól függetlenül, vagy éppen egymással összefüggve a túlvilági életet az életben elkövetett bűnökkel kötötték össze, így fenntartva a rendet. Az egyiptomiaknál például az elhunyt csak akkor járulhatott az istenek elé, ha a szívét tartalmazó edény súlya egy madár tollával egyezik meg. Ez akkor volt lehetséges, ha életében becsületes volt, nem sanyargatta szolgáit, nem hazudott, és betartotta az ehhez hasonló feltételeket. Ez a rendszer a keresztény erkölcsnek egy kezdetleges formája. Még a gyónás is fellelhető, igaz itt tagadás formájában, amikor is az előbb leírtakat sorolta el az elhunyt bírái előtt.

Más kultúrákban viszont pont a halál utáni élet körforgásából szeretnének kiszállni. Ilyen például a hinduizmus, mely szerint minden élőlény addig születik új testbe halála után, míg el nem éri azt az állapotot, amelyből képes puszta energiává válni, mely során megsemmisül és egybe olvad más lelkekkel.

A modern ember rengeteg lehetőség közül válogathat, ha arról van szó, miként dolgozza fel az élet elmúlását. Rengeteg vallás és szekta létezik különféle megnyugtató és nyugtalanító válasszal a halálra vonatkozóan. Élhetjük mindennapjainkat abban a boldog tudatban, hogy mikor eljön az idő, egy szebb hely kapujában találjuk magunkat, viszont le is tagadhatjuk ennek a lehetőségét és elfogadhatjuk a teljes megsemmisülést.

Én a magam részéről nem tartok igényt a túlvilági életre, de nem vetem el ennek a lehetőségét sem. Úgy gondolom saját elveink és emberségünk miatt van szükség arra, hogy helyesen cselekedjünk életünk folyamán, és nem azért, hogy halálunk után minél jobb pozícióba kerüljünk. A szellemi világot én egy időn túl mutató, örök érvényű helyként fogom fel és így nem tudom elképzeli, hogy miként állhatna kapcsolatban az időben változó világunkkal. De az, hogy ez a kérdés meghaladja a képzelőerőmet, még nem ad okot, hogy megkérdőjelezzem ennek a lehetőségét. Abban viszont biztos vagyok, hogy a halál egy olyan tudatállapotban létezik, amely kizárja minden érzékszervünket, amely a Földhöz köt minket, így tulajdonképpen nem hiszem azt, hogy egy emberi elme bármit is érzékelni tud odaátról. Ha bármi is létezhet ott, azt élő ember sosem fogja megtudni, mivel fizikailag megtapasztalhatatlan. Aki egy ideig halott volt, de újraélesztették, ő sem a túlvilágot tapasztalta meg, mivel az érzékeken túli. Valószínűbb, hogy mikor újra öntudatra ébredt, az agya megpróbálta feldolgozni az öntudatlan, oxigénhiányos állapotot, viszont teljesen biztosnak tartom, hogy nem lehet megtapasztalni semmilyen fizikai eszközzel a nemlétet.

Azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél több időt töltsünk szeretteinkkel, amíg még lehet. Próbáljuk minden időnket kihasználni, hogy minél több dolgot megtapasztaljunk és megtanuljunk, amíg még képesek vagyunk bármit is befogadni ebből a csodálatos világból, ami körülvesz bennünket.

Kováts Máté

Örkény István: Egyperces novellák

Ha egy mai diáknak azt mondják, hogy szépirodalom, szerintem kirázza a hideg! Pedig erre nincs semmi oka, hiszen minden szépirodalom, ami nem szakirodalom vagy ismeretközlő irodalom. Tehát területét tekintve a Geronimo Stilton és a Dragomány György által írt Hevimetál is szépirodalom.

Ennek ellenére most egy olyan kötetet szeretnék bemutatni, ami még akkor is szépirodalom, ha a Geronimo Stilton nem is az. Ez pedig nem más, mint az Egyperces novellák, amely Örkény István legismertebb és bizonyára legkedveltebb kötete. A könyv tele van olyan rövid, címéből adódóan akár egy perc alatt elolvasható novellácskákkal, amelyek könnyen szerethetővé teszik a szépirodalmat nagyon abszurd és enyhén groteszk történeteikkel.

A groteszkséget nem úgy kell elképzelni, mint Gogol: Az orr című novellájában, habár sokkal abszurdabb dolgok is megesnek, de teljesen mindennapiak, és szó sincs bennük testrészek leválásáról majd karrierépítésükről. Rövidségük ellenére az Egypercesek teljes értékű novellák, de egy nagy előnyük, hogy az ember időt spórol velük. Gondoljunk csak bele! Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, pont van időnk elolvasni egy Egyperces novellát. Bizton állíthatom, hogy egy Egyperces a legjobb szépirodalmi mű egy olvasni nem szerető, folyton rohanásban lévő embernek. Ezeknek a novelláknak nagyon fontos elolvasnunk a címét, hiszen enélkül nem érthetjük meg, mit is akart az író. Nem csak azért mert a cím az expozíció, hanem mert rengeteg Egypercesnek igazán csak az átvitt értelme érdekes.

Ha esetleg csak belekukkantanál egy-egy Egypercesbe, nem muszáj beszerezned a könyvet. A legjobbak elérhetők online ITT. Hogyha ennél is többre vágysz, Örkény István nem csak Egyperceseket írt, két kötetben jelentek meg a „normál” novellái, melyek közül a Macska az esőben-t tudom ajánlani azoknak, akik belekóstolnának az abszurdba. Ha mégsem nyerték el a tetszésedet az Egypercesek, akkor ne keseregj, mert „Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

Barna István