A magyar kultúra (két) napja

Mennyit tudunk a magyar népszokásokról, történelemről, mennyire ismerjük a magyar nyelvet és ki, hogyan készíti otthon a gulyáslevest…

Néhány kérdés, ami „A magyar kultúra két napja” nevet viselő kollégiumi rendezvénysorozaton a középpontba került. Bőven volt program, amiből válogatni lehetett. Unatkozni nem igen maradt időnk, és gondolom senki sem bánta az ezzel elmaradt szilenciumot.

Az eseményt a kollégium zenekara nyitotta meg, majd ezután, akinek egy kis mozgáshoz támadt kedve, magyar táncházban vehetett részt Moizes Márton és segítői vezetésével. Amíg lent szólt a zene, az öt konyhában már javában főtt a gulyásleves és sültek a palacsinták. Bár ez már önmagában is egy jó csapatépítő programnak minősül, most mégis a helyzet úgy kívánta, hogy az elkészített étel még jobbra, még finomabbra és még kreatívabbra sikerüljön, mint máskor, ezért szükség volt a csapattagok teljes együttműködésére. Ezen népi ételek elkészítése nem tűnt túl nagy kihívásnak. Mégis, miközben terveztük a hozzávalókat szépen lassan kezdett megnyilvánulni az „Ahány ház, annyi szokás” mondás, kisebb vitákat kialakítva az ízesítés terén, aminek a végeredménye szerencsére nem örök harag lett. Tanultunk egymástól, és ha nem is mesterszakács, de legalább egy „kezdő konyhatündér” vált azokból is, akik egyébként nem sok időt töltenek a tűzhely mellett. Természetesen próbáltunk mindenki (főleg a zsűri) ízlésének eleget tenni, ami többé-kevésbé sikerült is. És ha mindenki első nem is lehetett, de a vacsorája két napra biztosítva volt, ami szerintem már önmagában is elég nagy siker egy kollégista életében.

A programok másnap délután folytatódtak. Az érdeklődők egy igazán érdekes és információkkal teli előadást hallgathattak meg a Szent Korona történetéről, és valódi jelentőségéről. Tudásunk bővítése után, újra csapatokba verődve, szellemi vetélkedő formájában szállhattunk harcba az újabb ajándékokért. Amellett, hogy a feladatok felmérték a magyar kultúrával kapcsolatos ismereteinket, mint mindig, most is szórakoztatóak voltak. Persze a végeredmény attól is függött, hogy merre fordult a szerencsekerék.

Sajnos az összes programon lehetetlen volt részt venni, de bármelyiket is választottuk biztosan jó hangulatban telt, és hozzájárult ahhoz, hogy egy kicsit másképpen, rendhagyó módon éljük meg a szürke hétköznapokat.

Dicsérdi Elizabet