Örkény István: Egyperces novellák

Ha egy mai diáknak azt mondják, hogy szépirodalom, szerintem kirázza a hideg! Pedig erre nincs semmi oka, hiszen minden szépirodalom, ami nem szakirodalom vagy ismeretközlő irodalom. Tehát területét tekintve a Geronimo Stilton és a Dragomány György által írt Hevimetál is szépirodalom.

Ennek ellenére most egy olyan kötetet szeretnék bemutatni, ami még akkor is szépirodalom, ha a Geronimo Stilton nem is az. Ez pedig nem más, mint az Egyperces novellák, amely Örkény István legismertebb és bizonyára legkedveltebb kötete. A könyv tele van olyan rövid, címéből adódóan akár egy perc alatt elolvasható novellácskákkal, amelyek könnyen szerethetővé teszik a szépirodalmat nagyon abszurd és enyhén groteszk történeteikkel.

A groteszkséget nem úgy kell elképzelni, mint Gogol: Az orr című novellájában, habár sokkal abszurdabb dolgok is megesnek, de teljesen mindennapiak, és szó sincs bennük testrészek leválásáról majd karrierépítésükről. Rövidségük ellenére az Egypercesek teljes értékű novellák, de egy nagy előnyük, hogy az ember időt spórol velük. Gondoljunk csak bele! Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, pont van időnk elolvasni egy Egyperces novellát. Bizton állíthatom, hogy egy Egyperces a legjobb szépirodalmi mű egy olvasni nem szerető, folyton rohanásban lévő embernek. Ezeknek a novelláknak nagyon fontos elolvasnunk a címét, hiszen enélkül nem érthetjük meg, mit is akart az író. Nem csak azért mert a cím az expozíció, hanem mert rengeteg Egypercesnek igazán csak az átvitt értelme érdekes.

Ha esetleg csak belekukkantanál egy-egy Egypercesbe, nem muszáj beszerezned a könyvet. A legjobbak elérhetők online ITT. Hogyha ennél is többre vágysz, Örkény István nem csak Egyperceseket írt, két kötetben jelentek meg a „normál” novellái, melyek közül a Macska az esőben-t tudom ajánlani azoknak, akik belekóstolnának az abszurdba. Ha mégsem nyerték el a tetszésedet az Egypercesek, akkor ne keseregj, mert „Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

Barna István

Aldous Huxley: Szép új világ

Lassan itt az év vége, de még hátra van pár könyvismertető. Lassan elszakadok a tudományos fantasztikus regényektől. Azon is gondolkozom, hogy a következő könyv valami szépirodalmi mű lesz, de a jelenlegi alanyunk még mindig egy utópia. Egyértelműen azt sem tudom eldönteni, hogy disztópia-e. De kezdjünk mindent az elején!

Az emberek tudatában Orwell 1984-e a diktatórikus utópiák alfája és omegája. Ezt valószínűleg azért gondolják olyan sokan így, mert nem olvastak más utópisztikus könyveket (megértem, hogy a „84” után miért nem volt kedvük hozzá). Az utópiákat nem az 1948-ban írt „84” kezdi el és zárja le. Még jóval előtte, 1932-ben Aldous Huxley megírta a Szép új világot, aminek az első fele már sokkal elborultabb, mint a „84” egésze. Ez persze nem vesz el az Orwell könyv erényeiből. Leszögezném, hogy nem szeretném a két művet összehasonlítani.

Tehát a Szép új világ egy olyan jövőt másol le, ahol az embereket tömeggyártják (gondolhatjátok, hogy láttunk már ilyet akár a Blade Runnerben de ez itt teljesen más) a társadalom egészét ikrek teszik ki. Az egész társadalom kasztokra oszlik, az embriókat hátráltatják a fejlődésben, hiszen pl. egy gyári munkásnak semmi szüksége matematikai készségre. Az emberek tömeggyártása nem az ok, hanem az okozat ebben az alternatív valóságban. A kapitalizmus részét képezik, amelyet igazán Ford T-modellje indított el. Ezen kívül mindenki „szómával” tömi magát, ami egyfajta kábítószer. Az emberek elég sűrű nemi életet élnek.

Természetesen egy ilyen világban van valamiféle diktatúra, de nincsen egy felsőbb vezető vagy esetleg párt, sőt aki netán képes az önálló gondolkodásra, nem kerül kiirtásra. Egy szigetre küldik a hozzá hasonlókkal, ahol teljes ellátást kapnak, és minden tudást, amire csak vágynak. Ez nem hangzik rosszul, viszont ha esetleg feltalálnának valami, a társadalom számára hasznosat, azt nem adhatják ki, mert veszélybe sodorná a társadalmat.

Az egész könyv mindent leír az embriók fejlődésének befolyásolásának módjától kezdve az egészen undorító dolgokig. Ettől még mindenkinek ajánlom, valószínűleg csak én vagyok egy kicsit finnyás.

A következő könyv, melyet bemutatok valami egészen más lesz. Annyira más, hogy még én sem hiszem el igazán mire adtam a fejem…

Barna István

Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Szinte rajongásig imádom a 20. századi Brit irodalmat, így például az Orwell által írt ’84 máig meghatároz. Az 1984-ről azért nem született máig írásom, mert szerintem túl sokan írtak már róla és lehet, hogy nem is tudnám megformálni a regényhez fűződő gondolataimat.

Az általam most bemutatni kívánt könyv hangvételében és végkifejletében sokkal inkább hasonlít a Triffidek napjára, arról már írtam egy cikket, amit ITT elolvashattok.
Még mielőtt a könyvre térnék, szeretnék írni egy kicsit az íróról, Ray Bradbury-ről. A cikk írása közben utána olvastam az életének, és ő írta a Marsbéli Krónikák című könyvet, ami érdekes ezzel a könyvel kapcsolatban, hogy a magyar progresszív rock királyai, név szerint a Solaris együttes első lemeze ennek a kisregénynek a zenei víziója. Bármilyen könyv olvasásához háttérzeneként teljesen megfelel, mert a számok egy kivételével teljesen instrumentálisak, tehát nem tartalmaznak szöveget.
Ha netán belehallgatnátok akkor ITT találjátok.

Hányan vannak közülünk, akik elolvassák a kötelezőt? Rengetegen még kérkednek is azzal, hogy mennyire nem olvasnak, ami azzal egyenlő mintha valaki azzal kérkedne, hogy ő milyen buta. Bevallom, én sem szoktam elolvasni minden kötelezőt, tőlem a középkori romantika, klasszicizmus fényévekre van, talán jelenlegi tananyagunkból a realizmus van kicsit közelebb.

De gondoljunk csak bele, mi lesz, ha a világ alkalmazkodni fog a társadalom igényeihez?
Könyvünkben pontosan ez történt, az emberekből szépen lassan, kikopott az olvasás, a tudás iránti vágy. Ez az egész odáig fajult, hogy betiltották a könyveket és felváltották az olvasást a mindenféle sorozatok és különösebb értékeket mellőző filmek, tűzőrségek alakultak, amik nem a várost pusztító tüzeket próbálták eloltani, épp ellenkezőleg, ők szították azokat, minden olyan helyen ahol valaki könyvet rejtegetett. A tűzőrök élvezték a petróleum szétlocsolását, a füst illatát, szinte gyűlölték a könyveket. Voltak olyanok is, akik életüket kockáztatták egy-egy példány biblia megmentéséért, végül ők is hamuvá váltak.

A könyv főhőse is egy ilyen tűzőr, életében nem olvasott még könyvet, de egy nap találkozik egy lánnyal, aki miatt elhatározza, hogy utána jár, mitől félti úgy a kormány a polgárait.
A mű világ nagyon abszurd, az emberek azt hiszik, hogy okosak, hogy műveltek, pedig azokról a történelmi, vagy éppen irodalmi szereplőkről csak egy két szót tudnak, hiszen ennyit tanítottak meg nekik. Gondolkoztatok már azon, hogy mitől művelt valaki? Állítom, hogy nem a lexikális tudásától, hiába tudod Nemecsek Ernő szemszínét, ha az általa elkövetett, gyerekek szemében hőstett nem jelent neked semmit. Persze nagyon jó kérkedni Könyves Kálmán híres mondásával „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat.” biztosan sok hasznát fogod venni, annak ellenére, hogy nem tudsz latinul.
A könyv által leírt valóságban az emberek észre sem veszik a beléjük áramló propagandát, a fiatalok nem találnak maguknak célt, az anyák nem nevelik a gyereküket, hanem intézetbe dugják. Az erkölcs számukra ismeretlen fogalom.

451 Fahrenheit-fok – az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd – másra írj.”- Juan Ramón Jiménez

Barna István

Könyvajánló

Szent Johanna gimi

Leiner Laurát a legsikeresebb magyar írók között tartjuk számon. Legalábbis mi tinédzserek biztosan.
Népszerűségét regényeinek köszönheti, és annak, hogy ilyen odaadással írja meg a történeteket, hogy ilyen humoros és izgalmas naplóregényt tudott nekünk alkotni, mint A Szent Johanna gimi. Könyveit leginkább a 14-19 éves lányok kezébe ajánlom, de akár jófej anyukák is végigolvashatják a sorozatot (tapasztaltam). Akik esetleg nem szeretnek olvasni, azoknak mondom, hogy ez a könyvsorozat garantáltan a kezedben ragad. Laura, sajátos humorral bíró alkotását csupán néhány éve írta, és ez kitűnik a nyelvezetéből is.
Kiderül az is, hogy mennyire fontosak a barátok, és a szülők támogatása egy tininek.
Ez is, mint a legtöbb „Love story”, egy gimnazista lányról szól, Rentai Renátáról, aki kitűnően tanul, suliújságot szerkeszt, és odavan Valakiért.
Szeretni fogod, mert ez egy sorozat, amely itt és most játszódik, veled egykorú tinikről, akiknek a szüleik kész tragédiaként élik meg a serdülővé válásukat. Ezt Reni a legjobb barátnőivel, Virággal és Kingával tökéletesen megcáfolják. Ők nem tragédiaként élik meg ezt, hanem rengeteget szórakoznak, hiszen ebben a budapesti magánsuliban szinte határtalanok a lehetőségek, mind a tanulás, mind a kikapcsolódás terén.
Reni egész életében a „nyomik” táborát erősítette, még akkor is, amikor a parancsolgató, és mindenkit kritizáló Kinga, és a kissé lüke, de felettébb tehetséges Virág a legjobb barátnőjévé vált.
Reniék osztálya nem egy átlagos osztály. Ott van például Andris és Robi, ők az osztály rockerei, akik ovis koruk óta legjobb barátok, és biztos nem csinálnak semmi „hülyeséget” (egymás nélkül).
Virág, aki az első két évben emós volt, majd átment „hippibe”.
Kinga, aki nem bírta elviselni, ha veszít, és mindenből versenyt csinált.
Jacques, aki kilencedik év elején még egy szót sem tudott magyarul, mert ő egyenesen Franciaországból jött.
Gábort észre sem vették, hogy létezik, vagy, hogy egyáltalán ebbe az osztályba jár.
Ricsi, na Ricsi az aki az igazgatóhelyettesnél (Máday) minden nap kiveri a biztosítékot.
Hogy miért? Szemöldök piercing, tetoválás, raszta haj, házirendszegés…
Arnold. Ő olyan, aki egyszerre volt stréber, és ultrastréber, akit mindenki gyűlöl – na jó, van egy valaki aki nem. Arnold és az ő csípős beszólásai.
Tizedikben változik a felállás, belép Macu, egy félig japán, félig magyar diák, akit a kütyü-, és iPhone-bolond Dave eleinte egyáltalán nem bírt. Na de később…
Zsolti, aki nagyon szeret enni, és ez meg is látszik rajta, ám Kinga egyik beszólása után elhatározza, hogy megváltozik, ezért Dave összeállított egy edzéstervet is neki.
Nos, itt van Dave (Dávid), ő az osztály mindenese, ez alatt értek kamuigazolásokat, partiszervezést, edzéstervek kidolgozását, suliújság fotóst, és még randigurut is.
És végül, de nem utolsó sorban CORTEZ (Ádám), aki az iskola – ha nem a kerület – legmenőbb sráca és minden lány oda meg vissza van érte, de látszólag semmi jelét sem mutatja, hogy érdekelné Reni, ám mindez megváltozik egy napon… December 20. Minden SzJG rajongónak jeles ünnep, de nem akarok spoilerezni.
Laura egy olyan naplóregényt írt meg, mely százak, ezrek életét, és gondolkodását változtatta meg, és nem túlzok, köztük vagyok én is, aki még többedszerre is szívesen veszi kezébe a könyveit, és olvassa el újra, meg újra, mert ez a könyvsorozat letehetetlen. Íme, néhány részlet, kedvcsinálónak:
… „– Nem kéne neki valami homeopátiás nyugtató? – tűnődött Macu.
– De, adjál neki kínai csodaszert – javasolta Zsolti.
– Még mindig japán vagyok – közölte Macu.”…

… „ – Tessék –nyújtotta sóhajtva Corteznek a vonalzót, aki megrázta a fejét.
– Tartsa csak meg. Emlék…
– Nos – szegte fel az állát Máday. – Elképzelhető, hogy kirakom. Így mindig emlékezni fogok a legidegesítőbb Szent Johanna-s osztályra.
– És a legmenőbbre –egészítette ki Ricsi.
– És akiket a legjobban szeretett –mutatott Zsolti szívet az ujjaiból.
– És a legokosabbakra –üvöltötte Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
– És akik még az utolsó nap is simán felnyomták a wifit –pötyögött Dave a telefonján.
– Hogy mondod? –kerekedett el Máday szeme.
– Öhmm. Úgy értem, gyenge a hálózati kulcs – javította ki magát Dave, aztán behúzott nyakkal nyomkodta tovább a telefonját.”…

Szilágyi Bogi

#szeretemazolvasoimat by: Laura

Könyvajánló

„A Galaxis Utikalauz Stopposoknak egy szerfelett figyelemreméltó könyv. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában – bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!”

A történet galaktikus stopposokról szól, akik természetesen rendelkeznek egy példánnyal ebből a rendkívül figyelemreméltó könyvből. Mondjuk ezek a stopposok nem mind emberek, de köztük van  galaxis elnöke, az Útikalauz egyik kurátora méghozzá Ford Trillian. Ő egy teljes véletlen folytán tart velük akárcsak a főszereplőnk Arthur Dent, aki szerencséjére elhagyja a földet… Ami valahol a 12. oldal környékén felrobban. Ez a történet nagyon szövevényes. Képzeletbeli indaként körbefonja a választ az „Életre, a Világmindenségre meg Mindenre”. Azért elmondom, hogy a válasz 42. Na de mi a kérdés?

Ha a második sornál tovább tudtad olvasni a könyvajánlót és valahol itt kezded elveszíteni a fonalat, előre szólok, hogy a könyv tele van ilyen logikai viszályokkal. Például tudtad, hogy az Univerzum lakatlan? Hallottál már a cipőgyártási eseményhori-zontról? Tudtad, hogy a végtelen valószínűtlenség generátor elkészítéséhez csak egy véges valószínűtlenség generátor és egy csésze tea kell? Tudod az okát, hogy miért jelent meg egyszer csak egy ámbráscet a Magrateah felszíne fölött közel 8 mérföldre?

 

Millió ilyen kérdést tehetnék fel, de a legjobb lesz, ha elolvasod Douglas Adams könyvét, amelynek a teljes címe: Galaxis Utikalauz Stopposoknak. És nagyon vigyázz, mert a történetünk a világ egyetlen öt részes trilógiája, tehát ha a „Viszlát és Kösz a Halakat” olvasod először, garantáltan semmit sem fogsz érteni. Kellemes időtöltést kívánok!

Barna István