Kérdések a képernyőn túlról

Ha az összes facebook ismerősöd közül kitörölnél mindenkit, akivel még sohasem beszéltél, hány barátod maradna? És hányan vannak azok, akiket azért követsz, mert őszintén szeretnéd tudni, hogyan alakul az életük? Miért olyan fontos, hogy hány lájk van egy általad feltöltött fényképen, és hogy hányan kommentelnek a hozzászólás részlegben olyanokat, amit egyébként személyesen is elmondhatnának?

Mire jók a közösségi oldalak? Kapcsolattartásra, információszerzésre, ismerkedésre? Nem. Arra, hogy megosszuk másokkal azt, amit valójában senki sem kérdezett. Hogy órákat töltsünk el azzal, hogy megtaláljuk a tökéletes filtert, ami a legjobban torzítja a valóságot. Ahogy Leiner Laura is írta: „A valóság filter nélkül sajnos kiábrándítóan szürke tud lenni.” Mert csak azt mutatjuk, ami jó, csak azokat az élményeket osztjuk meg másokkal, melyek szép emlékként maradnak meg bennünk. Amiktől mindenki azt hiszi, a mi életünk tökéletes. Kinek akarunk hazudni, nekik, vagy magunknak?

Nincs időm. Mennyi időt töltesz naponta a telefonod nyomkodásával, sorozatnézéssel, filmezéssel? Az elmúlt órában hányszor frissítetted a hírfolyamodat?

Hallottál már a társas magányról? Inkább másképpen kérdezem. Használtad már a telefonodat, miközben egy társaságban ültél olyan emberekkel, akikkel beszélgethettél volna? Mit csináltál közben? Chateltél? Kire figyeltél jobban? Aki melletted ül, vagy aki kilométerekre tőled a képernyőre tapadva várta a válaszodat? Az, hogy sok „haverod” van, nem azt jelenti, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akik őszintén meghallgatnak, és akikben megbízhatsz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne beszélj senkivel, akit nem ismersz. Sőt, akiről azt hisszük, éppen a külvilágot próbálja kizárni, csak azért mert minden szünetben a fülhallgatójával a fülében egyedül ücsörög, valójában csak arra vár, hogy valaki megszólítsa. Talán nem találja igazán jónak a filter nélküli valóságot.

Pedig, az ég effektek nélkül is tud ragyogó kék lenni, és bármilyen hihetetlen, a virágok is nyílnak tavasszal még akkor is, ha ezt nem osztjuk meg mindenkivel. Azt a sütit is megették, amiről nem készült fénykép, és a buli akkor is jó volt, ha nem örökítesz meg minden pillanatot.

„Egyesek képtelenek elhinni azt, amit nem láttak a saját szemükkel és nem érintettek a saját kezükkel. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok ne léteznének.” – Kätlin Kaldmaa.

Dicsérdi Liza

Haszontalan alkalmazások

5 + 1 alkalmazás, melynek piacra kerülése örök rejtély marad

Ma már okos telefonunkat szinte bármire használhatjuk, sőt igazán egyszerűvé teszi mindennapjainkat. Bár legyünk őszinték, nem csak hasznos időtöltésre vesszük igénybe. Össze gyűjtöttem öt olyan alkalmazást, melyeknek készítői inkább az utóbbi kategóriába tartoznak. Ők megtalálták azt a piaci rést, amire semmi szüksége sincs a társadalomnak. Valójában azt is megkockáztatnám, hosszú távon az IQ-szint jelentős csökkenését eredményezi, már ha bárki is képes lenne a letöltést követő 5 percnél tovább a telefonján tartani.

  1. ON?

Mielőtt bármibe is belekezdenénk, meg kell győződnünk egy nagyon fontos dologról, méghozzá, hogy bekapcsolva tartjuk-e kezünkben a készüléket. Ha erre a világító kijelzőből nem jöttünk volna rá, akkor ez az alkalmazás tudtunkra adja ezt a lényeges információt. Ez fantasztikus, nem igaz?

  1. Electric Razor

Az elektromos borotva igen drága, az eldobható pedig az esetek többségében váratlanul fogy el. Ha egy lakatlan szigetre kerülnénk, vagy egy árvíz, zombi apokalipszis esetén képtelenek lennénk, eljutni a sarki boltig, akkor se essünk kétségbe. Ez az igazán kreatív találmány képes számunkra egy borotva működését szimulálni. Az arcnak kevésbé, de a léleknek biztosan jót fog tenni. Vagy nem.

  1. I Am Rich

Egy 1000 dollárba kerülő alkalmazás, melyet 8-an töltöttek le, mielőtt végleg törlésre került. Legalábbis a pénztárcát kicsit sem kímélő változata. Ha nagyon furdal a kíváncsiság, Android telefonodra az ingyenes változatot még mindig letöltheted. És miután megtetted boldogan nézegetheted a képernyőn megjelenő gyémántodat. Köszönet ezért a készítőknek.

  1. S.M.T.H – Send me to heaven

Ha már elég gazdag vagy, és megengedheted magadnak, hogy az eddigieknél sűrűbben cserélj telefont, akkor figyelmedbe ajánlom a Send me to heaven alkalmazást, aminek lényege a nevéből nem derül ki. A leírás szerint ez egy sport app, ami méri telefonod esésének sebességét. (Már ha sikeresen elkapod)

  1. iBeer, iMilk, iWater, iChocolate, stb…

Koleszosok figyelem! Csütörtök van, és nincs több pénzed? Ne búsulj, töltsd le ezt az „italvarázslót”, ami lehetővé teszi, hogy a képernyő megdöntésével oltsd el virtuális szomjadat. Azt mondjuk nem igazán értem, miért kell az ajánlott korhatárt 17 évre tenni és, hogy miért is elérhető körülbelül 5 nyelven, mivel feliratot nem igazán tartalmaz. De lényeg a lényeg, ezzel is kevesebbek lehetünk. Legalábbis a tárhelyünk biztosan.

+1 Obama Trampoline

Az eredeti tervem az volt, hogy csak 5 „kedvencet” fogok bemutatni, de mint mondtam a piac e része igen széles, így nehezemre esett válogatni a gyöngyszemek közül. Remélem nem vártad, hogy utoljára bármilyen használhatót említek, ha pedig igen, akkor igazán sajnálom, hogy csalódást okoztam.
Ha titkos vágyad, hogy amerikai politikusokat dobálj, akkor ez a neked való alkalmazás. Csak az a kár, hogy az Apple a közéletű személyek megsértése miatt betiltotta. Mindenesetre a lényege az volt, hogy léggömböket pukkasszunk ki, egy általunk választott, trambulinon ugráló elnökkel.

Innentől kezdve, ha úgy érzed a napod csupa érdektelen dologgal telt, gondolj arra, lehetett volna rosszabb is. (Mondjuk, ha Obama fejével lyukasztasz ki tíz lufit.)

Dicsérdi Liza

2019

Vajon mit hoz számunkra a 2019-es év? Sajnos nem vagyok sem jósnő, sem pedig asztrológus, így ha a kérdés alapján arra számítottál, hogy útmutatást adok az elkövetkezendő esztendőre, el kell, hogy szomorítsalak. Szerencsére, akadnak a nagyvilágban olyan „emberfeletti erők”, melyek talán képesek némi támpontot adni. Egy olyan laikus, mint én, úgy láthatja, a január első napja, semmivel sem jelent többet, mint bármelyik másik hónap kezdete. Legfeljebb annyival, hogy az emberek mindenféle meggondolatlan fogadalmat tesznek, aminek felét el is felejtik, mihelyt életük visszatér a régi kerékvágásba. De ki tudja, a következő év, talán tényleg más lesz…

A jó öreg kínai naptár szerint, a Disznó éve következik, ami február 5-étől egészen 2020. január 24-éig tart. A malac, mint a szerencse és a pénz szimbóluma, ez esetben sem hazudtolja meg önmagát. Segít az anyagiakban és elhozza a szeretetet és a boldogságot komor, szürke világunkba. Jól hangzik, nem igaz? Michel de Nostredame, ismertebb nevén Nostradamus meglátásai már korántsem ennyire derűsek.

A francia orvos igazán egyedi módon mutatta meg tehetségét a nyilvánosságnak. 1555-ben a Föld jövőbeli eseményeiről kezdett verselni. és bármilyen hihetetlen, jóslatainak egy része beigazolódott. Vízzel teli táljában „látta” az 1871-es nagy chicagói tűzvészt, az 1930-as években Hitler felemelkedését, 2001 szeptember 11-ét, az atombombát, a Holdra szállást és J. F. Kennedy merényletét is. Négysoros prózái szerint a kínai írásokkal ellentétben 2019-ben egy 27 éves világháború veszi majd kezdetét, és világszerte természeti katasztrófák fognak pusztítani. Jóslatának pozitív része, hogy a küzdelmek ellenére megoldásra kerülnek a környezeti problémák. Legalábbis, a világ vezetői együtt lépnek fel a globális felmelegedés ellen.
A gyógyszergyártás egy eddig nem látott szintre lép. Olyan kapszulát sikerül kifejleszteni, amellyel esélyt kaphatunk egy 200 évig tartó életre. Kérdéses, hogy mennyire járunk ezzel jól. Azért remélem terveikbe a 2182-es világvégét is bele-kalkulálták, mely során spanyol tudósok szerint, egy 560 méter átmérőjű kisbolygó fog becsapódni. Végülis az eddigieket (a Wikipédia szerint tizen-egyet) már sikeresen túléltük, nem hiszem, hogy ezzel különösebb problémánk adódna.

Mindenesetre, mindez a jövő zenéje. Addig még hátra van egy szeretettel teli karácsony és egy fergeteges szilveszter. És, hogy mit hoz számunkra a jövő? Nagyrészt azt, amit mi szeretnénk, hogy hozzon. Sikerünket, saját magunk alakítjuk, a világ hozzáállása pedig a mi hozzáállásunktól függ.

Dicsérdi Liza

DIESEL…

 

Dízelautók problémája diákszemmel

Mi lesz apu tádés golfjával, ha kitiltják a dízel autókat kishazánk városaiból is?

Ez a kérdés vetődött fel bennem akkor, amikor a Totalcar egyik cikkét olvastam a dízel autók Budapestről tervezett kitiltásával kapcsolatban, hiszen már a főpolgármester is fontolgatja a kérdést, és óva inti a lakosokat az ilyen gépjárművek üzemeltetésétől.

„Jó, jó, de mi ez a kereszteshadjárat a dízelek ellen?” kérdezheti magában az olvasó, melyre nagyon egyszerű a válasz, a dízel motorban az üzemanyag sokkal nagyobb szemeket képez, amelyek nem tudnak elégni teljesen vagy tökéletlen égésnek esnek áldozatául, így képződik a korom, ami rákkeltő, mint az odaégett pirítóson éktelenkedő szén.

Ez az egész dolog 2009-ben kezdődött az EURO V besorolással, amely az előző szabványhoz képest is radikálisan csökkentette a dízel autók megengedett károsanyag-kibocsájtását. Ez idő előtt még nagyink vígan vehetett magának egy új Polot SDI motorral, vagy nagybátyánk egy PD elemes Passatot, de hol vannak már azok az idők? Ekkor kezdett szárba szökkenni az az ötlet a VW csoportnál, hogy a mérőpadon hamis értékeket produkáló autókat gyártsanak, és ebből is lett a pár éve olyan nagy port kavaró botrány. Mert azok az emberek, akik ezeket a törvényeket írják a legtöbb esetben nem mérnökök, hanem jogászok, vagy környezetvédők. Hiába a sok előírás, a mérnökök mégse lesznek képesek olyan autókat készíteni, mint régen. Erre egy egyszerű példa a downsizing, vagyis méretcsökkenés, mely azon az analógián halad végig, hogy kisebb méret = kevesebb károsanyag-kibocsájtás. Ami igaz is, de hátulütője a kisebb motor = kisebb teljesítmény arány is. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére kezdtek el terjedni a turbófeltöltővel ellátott benzinesek, mert a gyártók a dízelmotorok  nyomatékosságát próbálták meg visszaadni kis térfogatú, turbófeltöltővel ellátott benzinesekkel. Elég furcsa látni egy Suzuki Vitarát egy literes motorral, vagy egy Ford Focust szintén egy literes ecoboost-nak becézett konstrukcióval. Hiába, ezek a motorok bár korszerűek, jól hangoltak és a turbó ellenére pörgősek, a kis 3 hengeres 4 ütemű motort mégis a legtöbben az ősmagyar Swiftből ismerik, a Start-Stop rendszer is olyan ezekben az autókban mintha egy Wartburgot láttunk volna el egy ilyen korszerű elektronikával.

Én nem vitatom a dízelautók egészségre kifejtett negatív hatását, de be kell látnunk, hogy még nincs olyan eszköz a zsebünkben, amellyel újra alkothatnánk olyan autókat, melyek fenntarthatók, jó menetdinamikával rendelkeznek, és legalább annyira szeretik majd őket még rozsdás ócskavasként is, mint apu az öreg golfot.

Lábjegyzet:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Turb%C3%B3felt%C3%B6lt%C5%91
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%ADzelmotor

Barna István

A Világ (1.)

A következő néhány cikkemben szeretném elgondolkodtatni az Olvasót világunk és létezésünk néhány igen érdekes és lenyűgöző kérdésével és felvetésével, melynek célja egy összetettebb szemlélet elsajátítása. Írásaimban a materialista és spirituális hangnem egyaránt fellelhető lesz majd.

Ezt a kicsit sem könnyű témát először is szeretném megalapozni azzal, hogy kitárgyalom sajátmagunk és a külvilág kapcsolatát, valamint Halottak napja alkalmából az élet és halál kapcsolatával is szeretnék egy kicsit foglalkozni.


Kezdjük ott, hogy megértjük, Te, mint önálló szervezet nem egy elszeparálható entitásként létezel világunkban. Ahogy én sem, ahogy semmi sem körülöttünk. Rá kell jönnünk, hogy egészen nagy egységet képezünk a mindenséggel. Fel kell fedeznünk azt a gondolkodásmódot, melynek elsajátításával egyre nagyobb léptékkel tudjuk szemlélni azt a rendszert, melynek részét képezzük. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az életünket meghatározó, létünket körülhatároló, szellemünket magába záró, magunkat és a külvilágot elválasztó test, sejtek bonyolult szerveződése ugyanazon alkotóelemekből épül fel, melyből többmilliárd embertársunk, a megszámlálhatatlan élővilág, valamint világunk minden képződménye, akár egy rovarról, akár egy csillagról van szó. Ugyanazon bonyolult és csodálatos rendszer részei vagyunk, mely folyamatosan változik, átalakul. Születésünk óta testünk folyamatosan megújul. Maga a rendszer, mint egység életünk végéig fent áll, amíg képes ellátni funkcióit, és ez alatt folyamatosan cseréli anyagát. Olyan elemek válnak testünk részévé, melyek többmilliárd éve jöttek létre, és megszámlálhatatlan dolog és élőlény felépítésében segédkeztek már. Figyeljük meg az élet körforgását: Az állatvilágban az anya a fogantatás után a vemhesség ideje alatt az elfogyasztott táplálékból építi fel gyermeke testét, mely élete során folyamatosan megújul, változik. „Néhány” idegsejt kivételével minden sejtünk lecserélődik életünk során, még a csontok is. Majd halálunk után, miután rendszerünk működése leállt, testünk „egybenmaradási törekvése” megszűnik, testünk alkotóelemei szép lassan szétszélednek a nagyvilágban, ahol újabb rendszerek alkotóköveit fogják képezni.

 

Ha teljes mértékben materialisták vagyunk és elsajátítjuk ezt az objektív látásmódot és képesek vagyunk nagymértékben megszabadulni egónktól, amely felelős individualista látásmódunkért, és amit tudatra ébredésünk óta birtoklunk, akkor képesek lehetünk megbirkózni saját halálunk gondolatával és elfogadni azt.

Egy remek összefoglalása annak, hogyan viszonyuljunk magunkhoz és a világhoz:

Most csak a fizikai aspektusaival szerettem volna részletesebben foglalkozni a témának, hiszen csak a fizikai térben helyeztem el magunkat és csak az anyagi világban uralkodó kapcsolódási pontokra hívtam fel a figyelmet. Csak azt tárgyaltam, hogy miként viszonyulunk a végtelen térhez és anyaghoz, miközben minden egyes emberben ugyanígy egy végtelen világ rejtőzik.

Gyász. Halottak napján mindenki igyekszik egy kicsit jobban foglalkozni elvesztett szeretteivel, megemlékezni életükről. A gyász az emberi természet szerves részét képzi. Egy számunkra fontos ember hiánya nagyon nagy fájdalommal jár, amíg nem tudjuk feldolgozni azt a traumát, amit az elvesztése okozott. Mi történik, amikor egy ember meghal? A szervezete befejezi funkcióit. Az elhunyt többé nincs tudatánál, nem érzékel semmit a külvilágból és nincsenek gondolatai. Az agyi működésekkel együtt végérvényesen megszűnik minden, ami az elhunyt személyiségét meghatározta.

A különböző kultúrák és vallások másként tekintenek a halálra. A legnagyobb hangsúlyt talán az ókori Egyiptomban szentelték a túlvilágnak. Érdekes, hogy a legtöbb vallás egymástól függetlenül, vagy éppen egymással összefüggve a túlvilági életet az életben elkövetett bűnökkel kötötték össze, így fenntartva a rendet. Az egyiptomiaknál például az elhunyt csak akkor járulhatott az istenek elé, ha a szívét tartalmazó edény súlya egy madár tollával egyezik meg. Ez akkor volt lehetséges, ha életében becsületes volt, nem sanyargatta szolgáit, nem hazudott, és betartotta az ehhez hasonló feltételeket. Ez a rendszer a keresztény erkölcsnek egy kezdetleges formája. Még a gyónás is fellelhető, igaz itt tagadás formájában, amikor is az előbb leírtakat sorolta el az elhunyt bírái előtt.

Más kultúrákban viszont pont a halál utáni élet körforgásából szeretnének kiszállni. Ilyen például a hinduizmus, mely szerint minden élőlény addig születik új testbe halála után, míg el nem éri azt az állapotot, amelyből képes puszta energiává válni, mely során megsemmisül és egybe olvad más lelkekkel.

A modern ember rengeteg lehetőség közül válogathat, ha arról van szó, miként dolgozza fel az élet elmúlását. Rengeteg vallás és szekta létezik különféle megnyugtató és nyugtalanító válasszal a halálra vonatkozóan. Élhetjük mindennapjainkat abban a boldog tudatban, hogy mikor eljön az idő, egy szebb hely kapujában találjuk magunkat, viszont le is tagadhatjuk ennek a lehetőségét és elfogadhatjuk a teljes megsemmisülést.

Én a magam részéről nem tartok igényt a túlvilági életre, de nem vetem el ennek a lehetőségét sem. Úgy gondolom saját elveink és emberségünk miatt van szükség arra, hogy helyesen cselekedjünk életünk folyamán, és nem azért, hogy halálunk után minél jobb pozícióba kerüljünk. A szellemi világot én egy időn túl mutató, örök érvényű helyként fogom fel és így nem tudom elképzeli, hogy miként állhatna kapcsolatban az időben változó világunkkal. De az, hogy ez a kérdés meghaladja a képzelőerőmet, még nem ad okot, hogy megkérdőjelezzem ennek a lehetőségét. Abban viszont biztos vagyok, hogy a halál egy olyan tudatállapotban létezik, amely kizárja minden érzékszervünket, amely a Földhöz köt minket, így tulajdonképpen nem hiszem azt, hogy egy emberi elme bármit is érzékelni tud odaátról. Ha bármi is létezhet ott, azt élő ember sosem fogja megtudni, mivel fizikailag megtapasztalhatatlan. Aki egy ideig halott volt, de újraélesztették, ő sem a túlvilágot tapasztalta meg, mivel az érzékeken túli. Valószínűbb, hogy mikor újra öntudatra ébredt, az agya megpróbálta feldolgozni az öntudatlan, oxigénhiányos állapotot, viszont teljesen biztosnak tartom, hogy nem lehet megtapasztalni semmilyen fizikai eszközzel a nemlétet.

Azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél több időt töltsünk szeretteinkkel, amíg még lehet. Próbáljuk minden időnket kihasználni, hogy minél több dolgot megtapasztaljunk és megtanuljunk, amíg még képesek vagyunk bármit is befogadni ebből a csodálatos világból, ami körülvesz bennünket.

Kováts Máté