2019

Vajon mit hoz számunkra a 2019-es év? Sajnos nem vagyok sem jósnő, sem pedig asztrológus, így ha a kérdés alapján arra számítottál, hogy útmutatást adok az elkövetkezendő esztendőre, el kell, hogy szomorítsalak. Szerencsére, akadnak a nagyvilágban olyan „emberfeletti erők”, melyek talán képesek némi támpontot adni. Egy olyan laikus, mint én, úgy láthatja, a január első napja, semmivel sem jelent többet, mint bármelyik másik hónap kezdete. Legfeljebb annyival, hogy az emberek mindenféle meggondolatlan fogadalmat tesznek, aminek felét el is felejtik, mihelyt életük visszatér a régi kerékvágásba. De ki tudja, a következő év, talán tényleg más lesz…

A jó öreg kínai naptár szerint, a Disznó éve következik, ami február 5-étől egészen 2020. január 24-éig tart. A malac, mint a szerencse és a pénz szimbóluma, ez esetben sem hazudtolja meg önmagát. Segít az anyagiakban és elhozza a szeretetet és a boldogságot komor, szürke világunkba. Jól hangzik, nem igaz? Michel de Nostredame, ismertebb nevén Nostradamus meglátásai már korántsem ennyire derűsek.

A francia orvos igazán egyedi módon mutatta meg tehetségét a nyilvánosságnak. 1555-ben a Föld jövőbeli eseményeiről kezdett verselni. és bármilyen hihetetlen, jóslatainak egy része beigazolódott. Vízzel teli táljában „látta” az 1871-es nagy chicagói tűzvészt, az 1930-as években Hitler felemelkedését, 2001 szeptember 11-ét, az atombombát, a Holdra szállást és J. F. Kennedy merényletét is. Négysoros prózái szerint a kínai írásokkal ellentétben 2019-ben egy 27 éves világháború veszi majd kezdetét, és világszerte természeti katasztrófák fognak pusztítani. Jóslatának pozitív része, hogy a küzdelmek ellenére megoldásra kerülnek a környezeti problémák. Legalábbis, a világ vezetői együtt lépnek fel a globális felmelegedés ellen.
A gyógyszergyártás egy eddig nem látott szintre lép. Olyan kapszulát sikerül kifejleszteni, amellyel esélyt kaphatunk egy 200 évig tartó életre. Kérdéses, hogy mennyire járunk ezzel jól. Azért remélem terveikbe a 2182-es világvégét is bele-kalkulálták, mely során spanyol tudósok szerint, egy 560 méter átmérőjű kisbolygó fog becsapódni. Végülis az eddigieket (a Wikipédia szerint tizen-egyet) már sikeresen túléltük, nem hiszem, hogy ezzel különösebb problémánk adódna.

Mindenesetre, mindez a jövő zenéje. Addig még hátra van egy szeretettel teli karácsony és egy fergeteges szilveszter. És, hogy mit hoz számunkra a jövő? Nagyrészt azt, amit mi szeretnénk, hogy hozzon. Sikerünket, saját magunk alakítjuk, a világ hozzáállása pedig a mi hozzáállásunktól függ.

Dicsérdi Liza

DIESEL…

 

Dízelautók problémája diákszemmel

Mi lesz apu tádés golfjával, ha kitiltják a dízel autókat kishazánk városaiból is?

Ez a kérdés vetődött fel bennem akkor, amikor a Totalcar egyik cikkét olvastam a dízel autók Budapestről tervezett kitiltásával kapcsolatban, hiszen már a főpolgármester is fontolgatja a kérdést, és óva inti a lakosokat az ilyen gépjárművek üzemeltetésétől.

„Jó, jó, de mi ez a kereszteshadjárat a dízelek ellen?” kérdezheti magában az olvasó, melyre nagyon egyszerű a válasz, a dízel motorban az üzemanyag sokkal nagyobb szemeket képez, amelyek nem tudnak elégni teljesen vagy tökéletlen égésnek esnek áldozatául, így képződik a korom, ami rákkeltő, mint az odaégett pirítóson éktelenkedő szén.

Ez az egész dolog 2009-ben kezdődött az EURO V besorolással, amely az előző szabványhoz képest is radikálisan csökkentette a dízel autók megengedett károsanyag-kibocsájtását. Ez idő előtt még nagyink vígan vehetett magának egy új Polot SDI motorral, vagy nagybátyánk egy PD elemes Passatot, de hol vannak már azok az idők? Ekkor kezdett szárba szökkenni az az ötlet a VW csoportnál, hogy a mérőpadon hamis értékeket produkáló autókat gyártsanak, és ebből is lett a pár éve olyan nagy port kavaró botrány. Mert azok az emberek, akik ezeket a törvényeket írják a legtöbb esetben nem mérnökök, hanem jogászok, vagy környezetvédők. Hiába a sok előírás, a mérnökök mégse lesznek képesek olyan autókat készíteni, mint régen. Erre egy egyszerű példa a downsizing, vagyis méretcsökkenés, mely azon az analógián halad végig, hogy kisebb méret = kevesebb károsanyag-kibocsájtás. Ami igaz is, de hátulütője a kisebb motor = kisebb teljesítmény arány is. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére kezdtek el terjedni a turbófeltöltővel ellátott benzinesek, mert a gyártók a dízelmotorok  nyomatékosságát próbálták meg visszaadni kis térfogatú, turbófeltöltővel ellátott benzinesekkel. Elég furcsa látni egy Suzuki Vitarát egy literes motorral, vagy egy Ford Focust szintén egy literes ecoboost-nak becézett konstrukcióval. Hiába, ezek a motorok bár korszerűek, jól hangoltak és a turbó ellenére pörgősek, a kis 3 hengeres 4 ütemű motort mégis a legtöbben az ősmagyar Swiftből ismerik, a Start-Stop rendszer is olyan ezekben az autókban mintha egy Wartburgot láttunk volna el egy ilyen korszerű elektronikával.

Én nem vitatom a dízelautók egészségre kifejtett negatív hatását, de be kell látnunk, hogy még nincs olyan eszköz a zsebünkben, amellyel újra alkothatnánk olyan autókat, melyek fenntarthatók, jó menetdinamikával rendelkeznek, és legalább annyira szeretik majd őket még rozsdás ócskavasként is, mint apu az öreg golfot.

Lábjegyzet:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Turb%C3%B3felt%C3%B6lt%C5%91
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%ADzelmotor

Barna István

A Világ (1.)

A következő néhány cikkemben szeretném elgondolkodtatni az Olvasót világunk és létezésünk néhány igen érdekes és lenyűgöző kérdésével és felvetésével, melynek célja egy összetettebb szemlélet elsajátítása. Írásaimban a materialista és spirituális hangnem egyaránt fellelhető lesz majd.

Ezt a kicsit sem könnyű témát először is szeretném megalapozni azzal, hogy kitárgyalom sajátmagunk és a külvilág kapcsolatát, valamint Halottak napja alkalmából az élet és halál kapcsolatával is szeretnék egy kicsit foglalkozni.


Kezdjük ott, hogy megértjük, Te, mint önálló szervezet nem egy elszeparálható entitásként létezel világunkban. Ahogy én sem, ahogy semmi sem körülöttünk. Rá kell jönnünk, hogy egészen nagy egységet képezünk a mindenséggel. Fel kell fedeznünk azt a gondolkodásmódot, melynek elsajátításával egyre nagyobb léptékkel tudjuk szemlélni azt a rendszert, melynek részét képezzük. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az életünket meghatározó, létünket körülhatároló, szellemünket magába záró, magunkat és a külvilágot elválasztó test, sejtek bonyolult szerveződése ugyanazon alkotóelemekből épül fel, melyből többmilliárd embertársunk, a megszámlálhatatlan élővilág, valamint világunk minden képződménye, akár egy rovarról, akár egy csillagról van szó. Ugyanazon bonyolult és csodálatos rendszer részei vagyunk, mely folyamatosan változik, átalakul. Születésünk óta testünk folyamatosan megújul. Maga a rendszer, mint egység életünk végéig fent áll, amíg képes ellátni funkcióit, és ez alatt folyamatosan cseréli anyagát. Olyan elemek válnak testünk részévé, melyek többmilliárd éve jöttek létre, és megszámlálhatatlan dolog és élőlény felépítésében segédkeztek már. Figyeljük meg az élet körforgását: Az állatvilágban az anya a fogantatás után a vemhesség ideje alatt az elfogyasztott táplálékból építi fel gyermeke testét, mely élete során folyamatosan megújul, változik. „Néhány” idegsejt kivételével minden sejtünk lecserélődik életünk során, még a csontok is. Majd halálunk után, miután rendszerünk működése leállt, testünk „egybenmaradási törekvése” megszűnik, testünk alkotóelemei szép lassan szétszélednek a nagyvilágban, ahol újabb rendszerek alkotóköveit fogják képezni.

 

Ha teljes mértékben materialisták vagyunk és elsajátítjuk ezt az objektív látásmódot és képesek vagyunk nagymértékben megszabadulni egónktól, amely felelős individualista látásmódunkért, és amit tudatra ébredésünk óta birtoklunk, akkor képesek lehetünk megbirkózni saját halálunk gondolatával és elfogadni azt.

Egy remek összefoglalása annak, hogyan viszonyuljunk magunkhoz és a világhoz:

Most csak a fizikai aspektusaival szerettem volna részletesebben foglalkozni a témának, hiszen csak a fizikai térben helyeztem el magunkat és csak az anyagi világban uralkodó kapcsolódási pontokra hívtam fel a figyelmet. Csak azt tárgyaltam, hogy miként viszonyulunk a végtelen térhez és anyaghoz, miközben minden egyes emberben ugyanígy egy végtelen világ rejtőzik.

Gyász. Halottak napján mindenki igyekszik egy kicsit jobban foglalkozni elvesztett szeretteivel, megemlékezni életükről. A gyász az emberi természet szerves részét képzi. Egy számunkra fontos ember hiánya nagyon nagy fájdalommal jár, amíg nem tudjuk feldolgozni azt a traumát, amit az elvesztése okozott. Mi történik, amikor egy ember meghal? A szervezete befejezi funkcióit. Az elhunyt többé nincs tudatánál, nem érzékel semmit a külvilágból és nincsenek gondolatai. Az agyi működésekkel együtt végérvényesen megszűnik minden, ami az elhunyt személyiségét meghatározta.

A különböző kultúrák és vallások másként tekintenek a halálra. A legnagyobb hangsúlyt talán az ókori Egyiptomban szentelték a túlvilágnak. Érdekes, hogy a legtöbb vallás egymástól függetlenül, vagy éppen egymással összefüggve a túlvilági életet az életben elkövetett bűnökkel kötötték össze, így fenntartva a rendet. Az egyiptomiaknál például az elhunyt csak akkor járulhatott az istenek elé, ha a szívét tartalmazó edény súlya egy madár tollával egyezik meg. Ez akkor volt lehetséges, ha életében becsületes volt, nem sanyargatta szolgáit, nem hazudott, és betartotta az ehhez hasonló feltételeket. Ez a rendszer a keresztény erkölcsnek egy kezdetleges formája. Még a gyónás is fellelhető, igaz itt tagadás formájában, amikor is az előbb leírtakat sorolta el az elhunyt bírái előtt.

Más kultúrákban viszont pont a halál utáni élet körforgásából szeretnének kiszállni. Ilyen például a hinduizmus, mely szerint minden élőlény addig születik új testbe halála után, míg el nem éri azt az állapotot, amelyből képes puszta energiává válni, mely során megsemmisül és egybe olvad más lelkekkel.

A modern ember rengeteg lehetőség közül válogathat, ha arról van szó, miként dolgozza fel az élet elmúlását. Rengeteg vallás és szekta létezik különféle megnyugtató és nyugtalanító válasszal a halálra vonatkozóan. Élhetjük mindennapjainkat abban a boldog tudatban, hogy mikor eljön az idő, egy szebb hely kapujában találjuk magunkat, viszont le is tagadhatjuk ennek a lehetőségét és elfogadhatjuk a teljes megsemmisülést.

Én a magam részéről nem tartok igényt a túlvilági életre, de nem vetem el ennek a lehetőségét sem. Úgy gondolom saját elveink és emberségünk miatt van szükség arra, hogy helyesen cselekedjünk életünk folyamán, és nem azért, hogy halálunk után minél jobb pozícióba kerüljünk. A szellemi világot én egy időn túl mutató, örök érvényű helyként fogom fel és így nem tudom elképzeli, hogy miként állhatna kapcsolatban az időben változó világunkkal. De az, hogy ez a kérdés meghaladja a képzelőerőmet, még nem ad okot, hogy megkérdőjelezzem ennek a lehetőségét. Abban viszont biztos vagyok, hogy a halál egy olyan tudatállapotban létezik, amely kizárja minden érzékszervünket, amely a Földhöz köt minket, így tulajdonképpen nem hiszem azt, hogy egy emberi elme bármit is érzékelni tud odaátról. Ha bármi is létezhet ott, azt élő ember sosem fogja megtudni, mivel fizikailag megtapasztalhatatlan. Aki egy ideig halott volt, de újraélesztették, ő sem a túlvilágot tapasztalta meg, mivel az érzékeken túli. Valószínűbb, hogy mikor újra öntudatra ébredt, az agya megpróbálta feldolgozni az öntudatlan, oxigénhiányos állapotot, viszont teljesen biztosnak tartom, hogy nem lehet megtapasztalni semmilyen fizikai eszközzel a nemlétet.

Azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél több időt töltsünk szeretteinkkel, amíg még lehet. Próbáljuk minden időnket kihasználni, hogy minél több dolgot megtapasztaljunk és megtanuljunk, amíg még képesek vagyunk bármit is befogadni ebből a csodálatos világból, ami körülvesz bennünket.

Kováts Máté

„Ez csak egy szívószál” – mondta 7,6 milliárd ember.

Szelektív hulladékgyűjtés? Unalmas. Használjunk vászontáskát bevásárláshoz? Gáz és divatjamúlt. Saját pohárba kérni a kávét? Biztosan idiótának néznek majd. A Földön élő több milliárd emberből miért pont én mentsem meg a bolygót? Mit változtat, az az egyel több műanyag palack, ami az én kezemből kerül ki?

Vajon ha tudnánk, hogy körülbelül évtizedeink lennének csak hátra akkor is feltennénk ezeket a kérdéseket?

Hogyan mentsük meg a bolygót?

  1. Amikor csak tehetjük, közlekedjünk gyalog, vagy biciklivel.

Tudom, ez az első, amit a szelektív hulladékgyűjtés mellett a szánkba rágnak azokon a bizonyos unalmas előadásokon, de gondoljunk, csak bele ezzel mekkora szívességet teszünk. Az ENSZ jelentése szerint az emberiségnek mindössze 10 éve maradt, hogy csökkentse a szén-dioxid kibocsátást, mielőtt a globális felmelegedés visszafordíthatatlanná válik.

Hogy mit is jelent ez? A New York Times létrehozott egy oldalt, ami megmutatja, hogyan változott városunk hőmérséklete a születési évünktől kezdve. 2001-től, Paks a következőképpen néz ki: A kezdő évben a 365 napból körülbelül 10 volt az, ami elérte a 32 °C hőmérsékletet. Mára ez a szám 13, míg 2081-re ez a tartomány 16-44 nap lesz. Bár ez a hőmérséklet vízpart mellett talán elviselhető, de valljuk be. ha csak nem egy légkondicionált helységben ülünk egész nap, könnyen meggyűlhet a bajunk a tartós meleggel.

  1. Csökkentsük minimálisra a hulladéktermelést.

Biztosan sokan hallottatok már a „Zero Waste” életmódról, amelynek elindítója Bea Johnson. Ő és családja azzal vonult be a köztudatba, hogy évente mindössze egy befőttesüvegnyi hulladékot termelnek. A titkuk pedig egyszerű. Tudnak nemet mondani az egyszer használatos dolgokra. És ahol csak lehetőségük van rá, nem félnek elutasítani minden olyan csomagolóanyagot, aminek a bolygóra nézve káros hatása van. Életmódszakértő könyvét már 10 nyelvre lefordították, követői pedig egyre csak nőnek.

Fontos megjegyezni, hogy ők nem csak a környezettudatos élet mellett döntöttek, hanem ezzel együtt elutasítanak mindent, ami a fogyasztói társadalom tagjává teszi őket.

Nem könnyű feladat mindezt egyik napról a másikra megtenni. Kezdetnek talán az is elég, ha néhány dologról mondunk le. Szerencsére, olyan helyen élhetünk, ahol az esetek többségében iható a csapvíz. Használjuk ki ezt a lehetőséget, és ha tehetjük, ne vásároljuk meg a műanyag palackokat, amelyek pár nap múlva a kukában landolnak, majd alapanyagként szolgálnak a folyamatosan épülő hulladékszigeteknek.

Fontos, hogy az internet fogságában is nyitott szemmel járjunk. Belegondoltál már abba, hogy fát ültethetsz akár azzal, hogy a házi feladatod után kutakodsz? Legtöbbünk a Google böngészőt használja, aminek nyeresége fénysebességgel gyarapodik, a bevétel felhasználásáról mégsem sokat tudunk. Ezzel ellentétben létezik egy Ecosia nevű böngésző, amely profitjának 80%-át fák ültetésére fordítja. Elsődleges céljuk ezzel az volt, hogy visszahozzák a növény és állatvilágot ezzel együtt pedig a vizet a Száhel-övezetbe. Mindemellett ebből a pénzből a helyiek megélhetését is támogatják.

  1. Ne várjuk meg, amíg mindezt más megteszi helyettünk.

Megértem, ha diákként azt mondod, ciki másnak szólni, hogy vegye fel a szemetet, amit előtted dobott el. Ha még is megteszed, hatalmas tisztelet érte, de ha nem, az sem baj. A legfontosabb, hogy Te képes legyél környezettudatosan cselekedni és ezzel példát mutatni, hogy ne épüljön szemétsziget abból a 7,6 milliárd szívószálból.

Dicsérdi Liza

 

 

 

 

 

A gép forog, az alkotó pihen

A múlt század technológiánkat leginkább befolyásoló találmánya a félvezető alapú tranzisztor. E parányi alkatrész elkészítési módjának ismeretével vált kivitelezhetővé az informatika ilyen gyors ütemű felvirágzása, és így vált ez az iparág, és ennek termékei a legszükségesebbé a mai társadalmunk számára, természetesen az alapvető szükségleteken kívül. Gondoljunk csak bele, hogy a tömegközlekedés, egészségügy és a szociális háló még hány ága omolna egyszerre össze, ha hirtelen működésképtelenné válnának a most pótolhatatlan feladatot végző berendezések és rendszerek.

Ez a gyorsan végbemenő technológiai fejlődés eredményezte az infokommunikációs forradalmat és a közösségi médiát, amely felett már rég elveszettük az irányítást, valamint megérteni is egyre nehezebben tudjuk a benne lezajló folyamatokat.

Az informatika Szent Grálja a mesterséges intelligencia megalkotása, vagyis olyan logikai hálózat megalkotása, amely vetekszik az emberi aggyal.

A fogalmi zavarok elkerülése végett tisztázzuk: Jelenünkben is léteznek nagyon intelligens és komplex logikával rendelkező gépek, amelyek képesek valamilyen szinten tanulni a külső behatásokból, de ez a szint még meg sem közelíti a kutatók végső célját. Ugyanis ez a cél az emberi tudat lemodellezése.

Egy kicsit a tanulásra képes gépekről: az Xbox játékkonzolokhoz gyártott Kinect eszköz különlegessége, hogy a játékosok mozdulataikkal képesek interakcióba lépni a játékokkal, miközben a konzol receptora felismeri a felhasználó gesztusait, alkattól és elhelyezkedéstől függetlenül. Ebben az a legérdekesebb, hogy maguk a készítők sem tudják pontosan, hogy erre hogyan is képes, ugyanis a lehető legjobb eredményért a program saját magát írta meg, saját magát tökéletesítette egy tanulási folyamat során. A tanulásra képes robotokkal egyre összetettebb feladatokat fogunk tudni ellátni, amit ma még emberek végeznek. A jövőben automatizálva lesz a közlekedés, szállítás, gyártás valamint az összes logisztikán alapuló munkafolyamat sőt, olyan területek is, amiket ma még el sem tudunk képzelni

 

Technológiai szingularitásnak nevezzük azt az időpontot, amikor a technológiánk logaritmikus fejlődési üteme meghalad egy bizonyos visszafordíthatatlan pontot… Ezt hogyan is lehet elképzelni? Ugye tudjuk, hogy az emberiség fejlettsége gyorsuló ütemben nő. Az őskortól kezdve egyre kevesebb idő telt el egy-egy új felfedezés között. Míg a középkorban századok választották el a korszakalkotó találmányokat, addig a múlt században csupán évtizedekben lehetett mérni a társadalmi és technológiai átalakulást.  Napjainkban viszont meghaladt minket az évenként fejlődő technológiánk, manapság nekünk kell alkalmazkodni a gyors ütemű fejlődéshez, miközben az emberiség nagy része nem is látja át, hogy mi folyik körülötte, hogy mennyire öngerjesztővé vált ez a folyamat. Hova vezet mind ez? Hogyan értelmezzük a görbe végtelenbe tartó szakaszát? Igazából nem lehet megjósolni. A jövőben olyan komplex gépek lesznek, melyek javítására már nem lesz képes egy emberi elme, ezért olyan gépeket fogunk létrehozni, amik ezeket meg tudják szerelni. De egy idő után ezeket sem fogjuk megérteni. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy bezárult a kör, és az emberiség ezen kívül rekedt. A folyamat:

A gép az emberért. à Az ember a gépért. àA gépek működésének már nem szükséges feltétele az ember.

Nyilván ez elég ijesztően hangzik és valamennyire képtelennek és még inkább futurisztikusnak, viszont egy lehetséges végkifejlet. Vizsgáljuk meg kicsit, hogy ebben az esetben mi játszódhat le egy ilyen felfoghatatlan szerkezetben.

Kérdéses, hogy tudatra tud-e egyáltalán éledni egy alkotás. Tud-e élni az élettelen. Ezek a kérdések oda vezetnek, hogy van-e egyáltalán lélek, vagy az ember is csak egy organikus gép és csak illúzió a szabad akarat. Mi számít szabad akaratnak? Mikortól számítható annak valami és nem csak annak a szimulálása vagy látszata? Ha egy ember alkotta élettelen dolgot élőnek ítélünk, akkor paradoxon viszony lép fel az oly magasztos emberi lélek, vagy szellem romantikus ábrázolásával. Ez azt jelentené, hogy az ember, és minden létforma nem más, mint egy jól konstruált képlet, egy szabályrendszer, egy biológiai program. Így vagy úgy, sehogy sem kapunk kielégítő választ. Ha az emberben van valami transzcendens, vajon egy gépben is létrejöhet hasonló? Érzések létrejöhetnek-e egy szuperintelligenciában, vagy ha létrejönnek, akkor nem csak eltanult, lemásolt, szimulált reakciók? Ha igen, akkor nem lehet, hogy igazából az emberi érzelem is hasonlóképpen hormon szabályozott hihetetlenül összetett, de leképezhető rendszer? Igaz, a tudomány még nem jött rá ennek a képletnek a megoldására (sem).

A lényeg a lényeg: a körülöttünk lévő világ annyira felgyorsult változásaiban, hogy egy átlagember már nem biztos, hogy átlátja akár kis részét is a dolgoknak. A szociális média és a technika lehetőségei meghaladta a társadalmi fejlődés ütemét és már csak maga után vonszolja azt. Ezt a folyamatot semmiféleképen nem lehet tudatosnak nevezni a hihetetlenül sok tényezője miatt. Vagyis hát makró egységeire leképezve annak lehet nevezni valamilyen szinten, de nem szeretném most belekeverni a multinacionális cégeket, mert az megint egy másik téma. Az emberek egyre kevésbé fogják érteni a világot, és a kulturális romlás miatt egyre kevésbé is fogják akarni megérteni azt. A kisemberek kiszolgáltatottságát mi sem reprezentálja jobban, mint Charlie Chaplin Modern idők című 1936-os filmje, ami MÁR AKKOR megjósolta ezt a folyamatot, és mondanivalója még ma is releváns.

A tanulság: éljünk tudatosan, nyitottan a világra, ne ábrándítson el minket, hogy mire vagyunk képesek, hanem igenis próbáljuk meg kordában tartani ezt a hatalmat. Használjuk, de ne kihasználjuk a technológiánkat és akkor nem fog rá nőni a fejünkre.

Kováts Máté

Képek forrása: Internet

(Aki esetleg tényközlő cikket várt, és nem elmélkedést, attól elnézést kérek. Igyekeztem a leglényegesebb gondolataimat összegyűjteni a témával kapcsolatban, remélem sikerült.)