Hogy milyen is az ESZI-ben gólyának lenni?

Jó érzéssel tölt el minket, hogy az álomiskolánkban vagyunk elsősök és azt tanuljuk, ami érdekel! Nagyon jól érezzük magunkat az első naptól kezdve. Először zavarban voltunk a suliban a folyosón, az ebédlőben, viszont már teljesen feloldódtunk. Kicsit féltünk, hogy nem lesznek barátaink, nem lesz jó az osztályközösség vagy esetleg a szobatársainkkal nem fogunk kijönni. A gólyatábornak köszönhetően megismerkedtünk az osztálytársainkkal és talán már a barátságok is elkezdtek kialakulni. A diákok és a tanárok egyaránt kedvesek velünk és befogadóan viselkedtek már az elejétől fogva. A kollégiumi szecskáztatás által a felsőbb évesekkel is közelebb kerültünk egymáshoz. Senki sem nézett le minket amiatt, hogy újak vagyunk itt. Kollégistának lenni nagyszerű érzés! Eleinte kissé nehezen szoktuk meg az új életmódot. A kollégium lett az új otthonunk, és heti másfél napot vagyunk otthon a családunkkal, de viszonylag hamar belerázódtunk. Mára már szinte teljesen normális, hogy pénteken lesétálunk a suliba a csomagjainkkal és buszozunk délutánonként. Sok embert ismertünk meg, és ami eleinte furcsa volt, utána már megszokottá vált, hogy szinte minden második embernek köszönünk a folyosón. Összességében büszkék vagyunk arra, hogy ESZI-sek vagyunk!

Marosi Anna és Fónyi Petra 9.D

Mindenki hazudik?

Bele sem gondolunk nap, mint nap hányszor. Persze mint mindig, most is fontos figyelembe vennünk az „Akinek nem inge, ne vegye magára” és a „Tisztelet a kivételnek” íratlan szabályokat. Lássuk, mivel szédítjük más, illetve saját elménket, az év minden napján.

Minden január elsején kezdődik (vagy december 31, kinek hogy tetszik). Ismerősek azok az újévi fogadalmak, melyeknek a betartása, valahol a hónap közepén elmaradt? Ha a másoknak tett ígéreteinket komolyan vesszük, akkor a magunknak szántakat miért nem? Kétlem, hogy képtelenek lennénk rá, csupán az első nehézségek során alábbhagy a lelkesedés, majd bűnbánóan legyintünk egyet, mondván majd jövőre. Végülis, csak az évszámot kell átjavítani a listán. Ezután előkaparjuk a karácsonyról megmaradt táblás csokikat. „Csak egy kockát eszek”- suttogjuk magunk elé, miközben már előre tudjuk, akciónkat, legalább 3 teljes sor bánni fogja a finomságból. Véget ér a szünet, kezdődik az iskola. Természetesen, a „majd szabadidőmben tanulok” kijelentés már rég értelmét vesztette.

Lányok, szerintem egyikőnk sem a #iwokeuplikethis hashtaggel a feje fölött kel fel már az első tanítási napon. Karikás szemek, amikhez néha még pár nem kívánt pattanás is társul meglepetésként. Ilyenkor sietnek segítségünkre jó öreg barátaink a sminkes készletből. Nyilván nem csak azt fedjük el, amit szükséges, hiszen ha már belekezdtünk, csináljuk rendesen. Nem baj, ha valójában nem is így nézünk ki. Nem tagadom, én is ezt csinálom. Már korán reggel hazudok magamnak, és mindenki másnak, akivel aznap találkozok. Snapchat fényképek a könyvkupacról, melyekből csak a fele került kinyitásra, és szorgalmasan megírt jegyzetek, amik még jól néztek ki a képen, de úgy sem tanuljuk meg. Ha lefotózom a sportcipőm, attól még nem mentem el futni, és nem lakok jól a hamburgerről készült fényképemmel, amiből egyébként kivettem a zöldségeket, mert nem szeretem. A filter még mindig csak a telefonon teszi szebbé a bőrt, és egyébként is fura lenne, ha mindenki kutyafülekkel járkálna. A sok effekt mellett, nincs is időnk felkészülni másnapra. Kamuzunk a festett hajjal, a szoláriummal, és a kora reggel belőtt hajjal. Elhitetjük, hogy így vagyunk természetesek. Mesterségesen tökéletesek.

Nem is olyan könnyű őszintének maradni egy hazug világban nem igaz? Miért tesszük ezt? Mert jobb így nekünk. Jobb a közérzetünk, és hirtelen, megszépít mindent, azt is, amit valójában felesleges. Legyünk őszinték, legfőképp magunkhoz. Szeressük, ami van, hiszen ha folyamatosan csak a javított verzióval találkozunk, elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában. Az igazsággal, megtisztelek másokat, megtisztelem magamat. Tisztában kell lennünk a valósággal akkor is, ha filter nélkül kissé kiábrándító.

Legfőképpen akkor, ha már nem tudunk varázslatos lepel alá rejtőzni.

Dicsérdi Liza

Karácsonyi filózgatás

Kedves olvasó! Egy olyan témával készültem, ami egyáltalán nem vidám, de úgy érzem beszélnünk kell róla. Ugyanis egyre gyakrabban előfordul a mai világban.

Érezted már azt mikor a lelkedben, szívedben egy üresség tátongott? Vagy azt hogy a világ ellened fordult? Szerintem a jelen időkben az emberek majdhogynem 100%-a átélte az előbb említetteket.

Egyik nap egy (már) barátommal beszélgettem, akit nem rég ismertem meg az Instagrammon. Már a negyedik mondatunk az emberi filozófiáról szólt (pedig állítólag nem szeretem a filozófiát). A mondat így szólt: “Egy rohanó világban élünk és mindenki csak saját magára figyel, ahol nagy hangsúlyban van a kommunikáció hiánya”. De ezzel mi mit sem tudunk csinálni. Vagy talán mégis?

  • Én: “De, ha a saját magad életét szeretnéd megkönnyíteni, akkor egy olyan ember leszel, akit mindenki megbecsülhet, felnézhet rá, ki áll magáért és másokért, ezt mind, úgy hogy ember maradsz. Mindent meg lehet oldani, csak akarat és elszántság kérdése. Minél többet segítünk, valakin annál boldogabb leszel Te is és Ő is.”
  • Barát: “Hát basszus Te vagy az első ember, aki ilyet mond és így elmondja ezeket, becsülöm a gondolkodásmódodat és örülök, hogy megosztod velem a gondolataidat! Bár az utolsó mondattal annyira nem értek egyet. Én amióta eszemet tudom, segítek mindenkin, ahogy tudok. Amióta dolgozom, azóta anyagilag is tudok támogatni embereket és előtte is próbáltam. És itt jön az, hogy oké hogy ő boldogabb lesz, de mi van akkor, amikor én kerek segítséget és nem kapok?! Amikor már nagyon sok alkalom után is segít az ember és ugyan az a helyzet akkor nem nem vagyok boldog.  De mégis segítem és támogatom…”
  • Én: “Nagyon sok ember nem tudja és nem is akarja elképzelni, hogy az az ember, aki segítséget nyújt másnak, min kellett keresztül menjen az életében, hogy olyan legyen. És sajnos már az a természetes az emberekben, akik csak saját magukra gondolnak, és már kincsnek számít egy olyan személy, akik a mások érzelmeit, életét is a szeme előtt tartja.”
  • Barát: “Ebben is igazad van. És tudod én azt szoktam mondani, ha minden ember olyan lenne, mint én csak 20%-ban akkor csak annyiban változna a világ, hogy minden ember másnak akarna jót és mosolyt akarna csalni mindenki arcára, mert nem mindegy, hogy ha bemész egy boltba és azt mondod, hogy “hello” vagy mosolyogva hogy “szép jónapot” és megkérdezed az eladót, hogy hogy van…”

Az ismerőseim 98%-a úgy ismer engem is hogy egy vidám hülyegyerek vagyok, de az sem mindegy hogy mit mutat az ember kifelé 🙂 mert lehet hogy legbelül egy összetört ember vagy és csak mosolyogsz… Éld az életet úgy, hogy hogy önmagad légy. Szeresd magadat és embertársaidat!

Jogosítványszerzés

Biztos mindenkinek már eszébe jutott – legyen fiú vagy lány – a jogosítvány szerzés. Valaki el sem tudja képzelni, mi az az elsőbbségadás vagy miért kell kis íven jobbra kanyarodni, más pedig már 4 éves korától ezzel kel, fekszik, na meg persze a benzingőzzel. Ha nem is akarsz jogosítványt szerezni, egy idő után be kell látnod, hogy az autó a mai világban létszükséglet és nem kényelmi szempont, mert mindig történhet valami, aminél nincs idő megvárni a buszt, vagy taxit hívni. Ilyenkor nagyon jól jön egy autó.

Én már egész kis koromtól fogva autót akartam vezetni, de mégis közel 13 hónapomba telt megszerezni a kis rózsaszín kártyácskát. Így, rengeteg tapasztalattal felvértezve szeretnék segíteni azoknak, akik elérték a kellő korhatárt, és szeretnének végre autót vezetni.

Az egész úgy indul, hogy kell találnod magadnak egy szimpatikus autós iskolát, hogy elkezdhesd a KRESZ tanfolyamot. Az autós iskola kér egy egészségügyi alkalmasságit, amit a háziorvos állít ki, változó díj ellenében. A KRESZ-t vagy rendes tantermi oktatással lehet elsajátítani, vagy az e-Titán rendszerén át online. Ezt a szakaszt lezárja a KRESZ vizsga, ami ma már teljesen digitális. A legközelebbi vizsgaközpontban kell érintőképernyők előtt válaszolni 55 kérdésre, amiből 10 db hárompontos, a többi 45 pedig egypontos, viszonylag egyszerű kérdés. Én tantermi oktatáson vettem részt, ami vizsgával együtt 45 ezer forint volt, ebből az állam visszatérít 25 ezer forintot, ha kitöltöd az igénylőlapot (link: http://kreszvizsga.ujnemzedek.hu/), és még nem múltál el 20 éves.

A KRESZ tanfolyam alatt ideális megcsinálni az elsősegély vizsgát is. Ez az egészben a legkönnyebb, kimerül 2 tantermi órában és 1 vizsgában. Ez vizsgával együtt 18.000 forint.

Mindez után jön a mókásabb rész, maga a vezetés oktatás. 30 óra tömör gyönyör 5000-5500 forintért. Vannak autós iskolák, amelyek magára hagyják a tanulóikat az oktató választásban, de szerencsére nem ez a jellemző. Itt nagyon kell figyelni, mert egy-két oktató nem a legbarátságosabb ember, akivel találkozhatunk, sokakat azonnal elriasztanak hosszú időre. Had osszak meg egy személyes tapasztalatot! Én közel 5 hónapig vártam az egyik oktatóra, hogy elkezdjen oktatni, de hiába hívtam fel 3 hónap után már hetente, mindig csak szabadkozott, de sosem adott időpontot. Így autósiskolát kellett váltanom, hiszen jött a nyári szünet, és mivel kollégista vagyok, nem tudtam volna bejárni otthonról. A lakhelyemhez közeli, egyetlen autósiskolához iratkoztam át. Akiknél már a papírok kitöltésének napján vezethettem. De mivel rengeteg tanulójuk volt, nem tudtam csak heti 1-2 órát a volán mögött tölteni 5 hónapon át minden szombat reggel hatkor keltem, néha pénteken iskola után, hulla fáradtan mentem az éjszakába még vezetni pár órát. Mikorra kijött a 29 órám már elegem volt az egészből.  De ha jó oktatót fogunk ki, 29 plusz a vizsga órája, ami szükséges vezetésből, nagyon hamar elrepül. Én persze az első vizsgámon egy irányjelző kint hagyása miatt meg is buktam, szóval vehettem még pár órát. De a második vizsgám sikeres volt! A jogosítványt egy keddi napon igényeltem, de már pénteken a kezemben volt. Tanuljatok a hibáimból, ha jól csináljátok az egész jogosítvány kész lesz 2 hónap alatt!

Barna István

Hogyan csináljam?

Sikeres érettségi kezdőszett

Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen végzős, akinek hasonlóan néznek ki a hétköznapjai:

Vagyis elnézést, rosszul fogalmaztam, hiszen nem csak az érettségi előtt állók kiváltsága ez, hanem minden diák életében megjelenő probléma. Évről évre feljebb lépünk a nagybetűs élet létráján, majd mire már azt gondoljuk, hogy minden rendben van, valami hasonló történik.

És hogy mi erre a megoldás? Egyszerű, miután párnánkba temetkezve kisírtuk magunkat, vegyük kezünkbe az igazán érdekfeszítő témákkal megtöltött tankönyveket és álljunk neki magolni. Ha ez már megy, az életünk pont olyan stabillá válik majd, mint ez a macska kaparófa. Tehát semennyire.

Ha valaki megkérdezné, hogy mit érzek most, körülbelül 5 hónappal az érettségi előtt, a következő szavakat használnám. Reménytelenség, kétségbeesés és legfőképp kimerültség. Persze mindent a jó cél érdekében. A kérdés az, hogy hogyan csinálhatnék a nap 24 órájából legalább 48-at. Sajnos sehogy. És mit tegyek azért, hogy mindenből kiválóan teljesítsek? Tudom, tanulni, tanulni és tanulni, de ez valljuk be, elég könyörtelen annak ellenére, hogy ez az egyetlen megoldás. Főleg, mivel mindannyiunk motivációja, mint egy lufi, egyik pillanatról a másikra száll el.

Kivéve, ha úgy döntünk, elég erős lufik leszünk ahhoz, hogy holmi rossz jegy, megakadályozzon minket céljaink elérésében.

Ehhez viszont az kell, hogy tudatosan beosszuk, mikor mit kell tenni, ezzel a legtöbbet kihozni magunkból. Lehetőleg nem így.


Tehát lássuk, mik azok a dolgok, amik segítségével sikeres tanévet zárhatunk.

Az első, ami úgy gondolom a legfontosabb, hogy felismerjük, nem lesz szükségünk minden ismeretre életünk során. Állítsunk fel célokat, és ezek alapján egy fontossági sorrendet, hogy a legtöbb energiát abba a tárgyba fektessünk, amivel valóban szeretnénk foglalkozni a későbbiek során. És igen ott van még sok minden más, ami egyáltalán nem érdekel, de arra ne úgy tekintsünk, mint nyűgre, hanem mint lehetőségre ahhoz, hogy az élet számos területén tájékozottak legyünk. És ha ezt képesek vagyunk alkalmazni, már is ritkábban kap el a minipánik a tennivalók lecsekkolásánál. A második tanácsom, hogy kérj segítséget. Itt nem feltétlenül a tanári, vagy egy barát segítségére gondolok, hiszen a fogalmakat és a képleteket sajnos nem tudják megtanulni helyetted. Ha már nagyon reménytelen a helyzet, igyál egy kávét (persze megfelelő mennyiségben) vagy zöld teát, ami segít koncentrálni. A koffein nem olyan rossz, mint amilyennek sokan gondolják.
Gondolom, nem volt nehéz rájönni, hogy most jön a mozgás. Ha hosszabb edzésekre nincs is időd, de használd ki a 10 perces szüneteket arra, hogy (ha ugyanabban a teremben is van órád) legalább a folyosón sétálj egy kört.
Sajnos akármennyire is szeretnénk, a munka nem ér véget azzal, hogy elfogytak az órák. Egy kiadós pihenő után sok minden vár még ránk. Ennek ellenére figyeljünk arra, hogy ez a sok teendő ne menjen az alvás és kipihentség rovására. Ha ügyesen osztod be az időd, a feladatok egy része tud várni a következő napig.

Természetesen vannak olyanok, akik ezek nélkül a tanácsok nélkül is könnyedén veszik az akadályokat, de ha valaki olyan, mint én, annak ez a pár dolog sokat segíthet. Az pedig, hogy nekem bejött-e, majd néhány hónap múlva kiderül. Addig is kívánok mindenkinek sikeres tanévet és azt, hogy ilyen elégedett arccal írja meg az összes meglepetés dolgozatot.

Dicsérdi Liza