Többrészesek: BRONY 2.

Magáról a műsorról

 A klasszikus 80-as évekbeli sorozatot 2010-ben indították újra. A Hasbro az elismert, díjnyertes rajzfilm-készítőt, Lauren Faustot bízta meg a sorozat feltámasztásával. Munkái önmagukat dicsérik és számos más rajzfilm is kapcsolódik a nevéhez. Faust nagy rajongója volt az előző generációknak és azt nyilatkozta: ,,Azt akartam, hogy az emberek úgy lássák az Én Kicsi Pónimat, ahogy azt én láttam kislánykoromban”. Ez pedig sikerült neki. Az ötleteivel és egy tehetséges stábbal sikerült újra felemelni a sorozat hírnevét. A széria legújabb, azaz negyedik tagja (My Little Pony: Friendship is Magic) már össze sem hasonlítható az előző generációkkal. A műsor friss, modern megjelenést kapott és szórakoztató történeteket mond el, amelyeket minden korosztály élvezhet. A legújabb sorozat készítésekor fontos szempont volt az, hogy családbarát legyen és ne kizárólag csak kislányokhoz szóljon, tehát a lehető legnagyobb célközönséget vonzza magához. A műsort úgy tervezték, hogy a szülők is szívesen tudják nézni a gyerekeikkel, vagyis hogy az apuka ne unja szét magát alatta. Ez az egyik fő oka annak, hogy olyan sok férfi is nézi a sorozatot. Maga a műsor tökéletesen összeállt, meglátszik, hogy a készítők rabszolgaként dolgoznak az epizódokon.  Az animációk nagyszerűek, aprólékos gonddal vannak elkészítve, a rajzolás

gyönyörű, a szinkronhangok pedig egyszerűen lenyűgözőek. A készítők minden szereplő szinkronhangját tökéletesen eltalálták. Daniel Ingram a műsor zeneszerzője pedig igazán szép, fülbemászó zenéket és akusztikus dalokat ír. A műsor nézésekor a legfontoabb az előítéletek elutasítása. Sok (látszólag) ,,lányos’’ dolog van benne, amit a lányok mutatnak, mint a túlzott mennyiségű rózsaszín vagy értelmetlen fecsegés és a ruházat. A műsor nemi szempontból azonban sokkal semlegesebb mint amit gondolnak róla. 

A karakterek

És ott vannak maguk a szereplők. A karakterek készítésekor nem maradtak az egyszerű rajzfilmes rajzolásnál és nem vitték túlzásba, azáltal hogy átmennek Mangába. Valahogy keverték a kettőt, ez által a karakterek szerethető, megnyerő kinézetű pónik lettek, nem olyan felületesek, unalmasak, mint a korábbi generációkban. Más rajzfilmekben szigorúan ragaszkodnak a karakterek eredeti alakjához és mindent megtesznek, azért hogy ne torzítsák őket. Itt azonban eltérnek ettől a szabálytól, ezáltal pusztán az animáció is élményt nyújt. A szereplők arcát emberszerűre tervezték és rengeteg apróbb vonással tették őket még szimpatikusabbá, hogy arckifejezéseik és érzelmeik emberi módon nyilvánulhassanak meg. Továbbá ott vannak még a poénok, a szereplők reakciói, a nevetséges bonyodalmak, egyszóval a humor. Nem kifejezés, hogy a műsor nagyon vicces. Rengeteg benne a

nevetnivaló amelyeket manapság nem nagyon látunk.

 A szereplők személyisége is több szempontból különböző, ezért aki nézi a sorozatot, könnyen megtalálhatja a kedvenc karakterét. Ez lehet a félénk és kedves Fluttershy, Twilight a zárkózott értelmiségi, Applejack az őszinte szorgos munkás, Rainbow Dash, a nagyszájú és felvágós, de hűséges a barátaihoz, Pinkie Pie, a mindig vidám partiállat, és a nagylelkű Rarity, aki hajlamos magán kívül mindenkit elfelejteni.

TB

Többrészesek: BRONY 1.

Most induló rovatunkban olyan írásokat, esszéket, esetleg kisregényeket közlünk, melyek terjedelme összesen meghaladná a szokásos cikkek méretét. Elsőként egy tízrészes írás következzék a Bronikról!

A Brony fogalma

A ,, Brony’’ (magyarosítva: ,,Bróni’’) kifejezést kevesen ismerik. Ők az Én Kicsi Pónim: Varázslatos Barátság című rajzfilmsorozat rajongói. Ők általában felnőtt férfiak, úgy 16 és 40 éves kor közöttiek.

Egy pillanatra álljunk, meg és ezt gondoljuk csak végig. Fiúk, Felnőtt férfiak Én Kicsi Pónimat néznek. A kérdés: MIÉRT?! Elsőre kicsit hihetetlennek és őrültségnek tűnhet, de ez tényleg komoly és igaz. Tényleg vannak ilyen emberek? És hogy képesek rávenni magukat, hogy egy kislányoknak való műsort nézzenek? Talán valami lelki-érzelmi betegségben szenvednek, esetleg homoszexuálisok vagy pedofilok? Gyakori hiba, hogyha valaki ezt hallja, rögtön a lehető legrosszabbra gondol.

Nagyon sok más sztereotípia azt mondja, hogy ők harmincas évekbeli munkanélküliek, akik a szüleik pincéjében laknak és egész nap rajzfilmeket néznek. De egyáltalán nem ez a helyzet! Ők valójában magas iskolai végzettséggel rendelkező heteroszexuális férfiak.

Brony study, pszichológusok kutatása a brónikkal kapcsolatban:

Életkoruk: főleg 16 és 40 között, ahol az átlagéletkor a 21 év.

Nemek aránya: 85%-uk férfi és 15%-uk nő (Az utóbbiból nagyrészük azért brony mert a barátjuk is az, néhány női bróni szereti ha ,,pegasister”-nek hívják).

Neurotikusság (hajlam negatív érzelmekre): alacsony pontszámot értek el.

Iskolázottság: 35% középiskolás, 65% felsőfokú oktatási intézményben vagy már elvégezte.

Szexuális orientáció: a válaszoltak közül csak 1,7% a homoszexuális és több mint 84%-uk heteroszexuálisnak vallotta magát. Meleg, lelki beteg… nos, egyik sem. Ezek az adatok minden előítéletet megcáfolnak. Ők is ugyanolyan átlagos emberek, mint mi, és köztünk élnek. Szóval nincsen velük semmi gond ott belül? De akkor miért mondhatják, hogy szeretik ezt az eredetileg kislányoknak szánt műsort?

Az egyszerű válasz talán az: Mert jó?

TB