Esős Itália

  1. szeptember 9-én reggel 5 órakor kezdetét vette utazásunk Olaszországba. Az utazás során az időjárás elég pocsék volt, de úticélunkat elérve a nap is kisütött. Délután 3-kor el is foglaltunk szállásunkat Bibione-ban. Ezután egyből a tengerpart felé vettük az irányt. Első programunk a rossz idő miatt elmaradt, ezért csak vásárolni voltunk Jesolo-ban. Hétfőn Padovába mentünk várost nézni, ahol megkóstoltuk az igazi olasz pizzát. Ebéd után bepillanthattunk a Szent Antal templomba is. Kedden szabad programunk volt, mindenki felfedezhette Bibone-t. Kipróbáltuk a hatszemélyes bicikliket, végig néztük a vásársorokat. Volt, aki tengerpartra, volt, aki vidámparkba ment.

    Szerdán Velencébe vettük az irányt. Ez volt kirándulásunk fénypontja, ugyanis a rengeteg eső mellett végre kisütött a nap is. Először Adorján tanár úr vezetett végig minket a főbb nevezetességeken, mint például a Sóhajok hídja, Szent Márk tér és a halpiac. Ezután mi is kaptunk szabadidőt, hogy barangolhassunk a városban. A szabad program alatt sok üzletbe jártunk, megtekinthettük a Szent Márk bazilikából nyíló velencei panorámát, majd ismét hajóra szálltunk és visszautaztunk Bibione-ba. Még aznap este összepakoltunk, másnap reggel pedig Magyarország felé vettük az irányt. Összegezve a rossz idő ellenére sokat fürödtünk a tengerben, és a hangulatunk is gyakran hágott a tetőfokára.

Dávid Dóra, Tóth Eszter, Varga Seila

A KENGYELFUTÓ GYALOGKAKUKKOK GYŐZELME

  1. 09. 30-án, immár 37. alkalommal került megrendezésre a Tolnai Tarisznyások Környezetismereti Versenye, amelynek idén Nagydorog adott otthont. Iskolánkból két csapat is indult, egy lánycsapat, illetve egy vegyes csapat. A lánycsapatot Ábel Zsóka, Röhberg Melinda, Szabó Sára és Szilágyi Krisztina alkotta, míg a vegyes csapat tagjai Botos Krisztián, Gál Csenge, Gyalus Bence és Moizes Márton voltak. A feladat egyszerű volt. Nagydorog helytörténetéhez kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni, illetve megadott helyekre kellett elmenni, és ott kilyukasztani a helyhez tartozó kis négyzeteket, pont, mint a tájfutásnál. Segítséget nyújtottak a különböző épületeknél és emlékműveknél kihelyezett kis szövegek. A feladatokra 3 órát adtak a verseny szervezői. A maximális pontszám 100 pont volt, az időt csak abban az esetben vették volna figyelembe, ha holtverseny alakult volna ki. Minden csapatnak ki kellett találnia egy csapat nevet. A mi nevünk a Kegyelfutó gyalogkakukkok lett. A verseny részünkről kisebb nehézségekkel indult, mivel mire oda kerültünk, hogy átvegyük a kérdéseket, térképet és válaszlapot tartalmazó borítékot, addigra elfogytak a csomagok, és össze kellett állítsanak még egyet. Így két perces hátránnyal indultunk neki a versenynek. Sorra vettük a helyeket és feladatokat, melyek közt szerepelt az evangélikus és katolikus templom, az iskola udvara és víztornya, a kalap és sipkamúzeum és a régi tűzoltókocsi. Legelőször végigmentünk a helyeken és kifényképezgettük a kis szövegeket, de annyi kis szöveg volt, hogy a végére már nem találtuk a kérdésre a megfelelő szövegrészt vagy választ, ezért visszamentünk a helyekre és újra kerestük a válaszokat. A megoldás egy régies nyelvezetű mondat volt, ami még inkább nehezítette a dolgunkat. Végül minden nehézség ellenére körülbelül 1,5 óra alatt végeztünk a feladatokkal és visszaértünk az iskolába, ahol leadtuk a megoldó lapot. A verseny után a szervezők indítottak egy szerencsefutamot, melyre osztálytársunk Gyalus Bence is nevezett. A verseny két körből állt: egy előfutamból, illetve egy döntőfutamból. Az előfutamból épphogy továbbjutott a döntőbe, viszont a végső megmérettetésen esélyt sem adott a többi versenyzőnek. A szerencsefutam után következett az eredményhirdetés, melyen megtudtuk, hogy a korcsoportunkból első helyen végeztünk. Nagyon jól éreztem magam, valószínűnek tartom, hogy jövőre is indulunk majd a versenyen!

Szilágyi Krisztina

Könyvajánló: A triffidek napja

John Wyndham: A Triffidek Napja

Az emberiséget nem teljesen leigázó csapások pozitívuma, hogy ilyenkor a túlélők repülő rajtból indulhatnak. A világon megmaradt készleteket (például ilyen az élelmiszer és az üzemanyag) felhasználva tudnak önállósodni. Hiszen a konzerv is egyszer elfogy, az ekevas is eltörik. Így a túlélők gyerekeinek végül meg kell tanulniuk teljesen ellátni magukat.

A könyvben a vég nem olyan egyértelmű, mint a filmekben. Az emberiség túlnyomó többsége elveszti a látását egy meteoreső által. A legnagyobb problémát nem is ez jelenti, hanem a triffidek. Ezek húsevő növények, amik járnak… Pontosabban viccesen bicegve képesek a helyváltoztatásra. Szerencsére ezen adottságuknál fogva az ellenük való harc nem olyan esélytelen. Mivel ezekből a növényekből rengeteg van világszerte, ezek jelentik a legközvetlenebb veszélyt hőseinkre. Utánuk természetesen maga a természet és az ember – senki se gondolja, hogy a túlélők összetartanának. Abban általában az összes nagy csoport hasonlít, hogy nem szeretnék újraépíteni az előző világot. Ez a világ természetesen Nagy-Britanniára korlátozódik, hiszen nem tudni, mi történt más földrészeken. Nincsenek csoportok közötti ütközetek, konfliktusokból viszont nincs hiány, bár a legtöbb csoportnak még a nevét se tudjuk.

A helyzet rengeteg kérdést vet fel, nem egyszer ugrik ki valamelyik vak ember az ablakon (általában hősünk szeme láttára). Persze vannak kifejezetten vicces helyzetek is a könyvben.

Főszereplőnk egy biológus (halvány biokémiai ismeretekkel), aki a triffidekkel dolgozott a katasztrófa előtt. Szerencséjére éppen akkor kórházban feküdt fáslival a fején, tehát nem láthatta a meteorokat. Ezek után kibillen a szürke mindennapjaiból (mint mindenki más), hiszen életben kell maradnia és életben kell tartania másokat.

A könyvből rengeteg filmadaptáció készült, ezeket viszont nem ajánlom senkinek.

 

Barna István

Hazug szerelem

Hazug szerelem

Hazug szörny, óh, te féreg!
Szerelem vagy, de miféle?
Két karoddal ölelsz engem,
Behálózol, s nem hagysz mennem.

Két karoddal ölelsz csendben,
Magadhoz kötsz, s elhagysz vesznem.
Csodás szörny, óh, te élet!
Hazudsz nekem, s kín eléget…

 

Téves képzelet

A világ, miben élünk téves képzelet.
Ha azt mondja neked valaki, hogy szeret,
Ne hidd, ez csak egy téves álom, nem szeret.
Szeretőn szeretve szeretni nem lehet.

Kétezer-tizenhatban élünk, édesem.

Szeretlek szó, akár egy rongy, értéktelen.
Család mely jó, álom oly jó; ez képzelet.
Élet, mily szép, festékes kép; óh ébredezz!
Álomban élsz, nézz magad elé; óh ébredezz!

Keserű való, problémás, s csaló; jelen.

 

Adorján László