451 Fahrenheit (2018.)

 

Nem is olyan régen mutattam be a Ray Bradbury által írt 451 Fahrenheit-et. Így ezen cikk elolvasása előtt ajánlanám az előző cikk elolvasását és esetleg a könyvét is.

Én nagyon szeretem az HBO által készített sorozatokat, legyen szó bármiről. A magyar Aranyélet fergeteges volt, a Trónok Harcát is sokan szeretik így érthető elvárásokkal kezdtem el nézni az egyik kedvenc könyvem filmes feldolgozását. Fontos tudni, hogy az előző Fahrenheit feldolgozás felett már eléggé eljárt az idő (nem hiába, 1966 sem tegnap volt).

Az elején le kell szögeznem, hogy a könyv olvasása után ez a film borzalom. Úgy ért, mint a reggeli hideg zuhany. Olyan, mintha mindenki, aki a filmet készítette figyelmen kívül hagyta volna az alapművet. Szerintem egy feldolgozásnál nagyon fontos, hogy meghagyjuk az alkotói szabadságot, de itt eléggé elszaladt velük a ló. A könyv ad rengeteg elemet, amik a posztapokaliptikus világ megteremtésére szolgálnak. De ezekkel nem igazán éltek. A főszereplőnek akcentusa van, (fontos hozzátennem, hogy eredeti szinkronnal láttam a filmet) ami igazán elvesz az élményből. Kihagyták a robotkutyát és Montag feleségét a képből. Karaktereket helyeztek át, például a könyv elején szereplő lány egy alvilági figura lett. A filmben pedig Beatty kapitány Montag legjobb barátjává, mentorává avanzsál, míg a könyvben csak egy cinikus megszállott. A filmben nem elég a fizikai könyvek hiánya okozta elbutulás, a kormányzat ezért drogozza a társadalmat.

A leginkább szívbemarkoló dolog pedig nem más, mint a könyvek létezése. Persze csak digitálisan… De akkor is, az eredeti mű a tudás teljes mellőzésére épít ezzel szemben a film világában elérhető a Biblia, A világítótorony és a Moby Dick, (természetesen a többi klasszikussal együtt) csak cenzúrázott formában. Így az egész történetnek nincs semmi értelme.

Barna István