Erasmus +

Az ESZIRAT még nem tudósított olyan gyakorlati programról, amely külföldön zajlott le ESZI-s diákok részvételével. Most kapunk az alkalmon! A lehetőség az Erasmus+ elnevezésű pályázati program keretein belül érkezett és valósult meg. A pályázat lényege, hogy tanulóink külföldi helyszíneken, a termelő ágazatban, idegen nyelvet gyakorolva végezhették el szakmai gyakorlatukat. A július végétől augusztus elejéig tartó program Ausztriában zajlott le, és az alábbiakban a résztvevő tanárok, diákok beszámolóit, interjúit olvashatjátok az eseményről.

Tarnai Anita tanárnő beszámolója

A diákok lelkesen vettek részt a programban, motiváltan álltak neki a feladat megvalósításának, pozitívan és együttműködően érkeztek meg Bécsbe. Az időpont nem rögtön az iskola befejezése utánra esett, ezért megtörte a nyári szünetet, és az üzemekben is ilyenkor csökken a termelés, kevesebb gyakorlási lehetőség adódott, de nyilván nehéz összehangolni egy ilyen összetett programot. A szállás és az étkezés nehézségeitől eltekintve a diákok elégedettek voltak gyakorlati munkahelyeikkel, alkalmuk volt mind szakmai, mind nyelvi szinten a gyakorlásra. Az Option 2.0 gyakorlati helyen dolgozó elektronika ágazaton tanuló diákok betekintést kaphattak a projektfeladatokba és a tervezési munkafeladatokba is. A gépész tanulók többnyire műhelyekben végeztek gyakorlati, fizikai munkát, sorétű munkafolyamatokat valósíthattak meg önállóan. Több továbbtanulni vágyó gépész diák is felvetette, hogy érdemes lenne olyan munkaköröket megcélozni a jövőben, ahol a gépészmérnöki munkába is beleláthatnak.

A diákok érdekesnek tartották, hogy beleláthattak egy külföldi országban folytatott munkavégzés kapcsán a mindennapi életbe, szembesülhettek a napi problémákkal, a fizetéssekkel, a kiadásokkal és több kihívással szemben a diákok állták a sarat, a problémákat, akár munkahelyi akár napi szinten, jól megoldották. Rendszerint nap végén, büszkén mesélték, hogy milyen szituációkkal találkoztak (pl. véleménykülönbség a munkatársakkal, rosszul adtak vissza a boltban… stb.)

Lehetőségük volt az idegen nyelv használatára, nemcsak munkájuk során, hanem a mindennapi tájékozódás, bevásárlás során is jól tudták ezt gyakorolni. Több tanuló jó baráti kapcsolatot alakított ki gyakorlati helyén a munkatársakkal, többen munka után is közös programokat szerveztek, ami szintén a nyelvgyakorlást és a beilleszkedés sikerességét szorgalmazta.

Több diák hosszú távú kapcsolatokat alakított ki. A diákok munkájának sikerességét bizonyította már az első 10 napban, hogy több diák délutánonként önéletrajzot készített, mert a cégek kérték tőlük az adatbázisukba egy esetleges későbbi munkalehetőség kapcsán.

Újdonságot és kihívást jelentett számukra a közlekedés, sokan többszöri átszállás után jutottak el gyakorlati helyeikre. Sok esetben 40 percet is utaztak, de a diákok mindig időben és pontosan indultak, jól alkalmazkodva a nagyvárosi élethez.

Tanulóink munkaidő után önállóan megkeresték a Bécs adta lehetőségeket, sokan moziba, biliárdozni, focizni, strandra, szabadtéri koncertekre jártak, ami nagyfokú önállóságról adott tanúbizonyságot. A bizonytalanabb, önállótlanabb tanulókat segítette a többi, vitte magával vagy bátorította.

Toleranciából is jól vizsgáztak a mieink. 8-10 fő lakott egy szobában, ennek ellenére nagyobb konfliktusról a diákok között nem tudok beszámolni. A diákok kiválóan alkalmazkodtak egymáshoz, esetenként rendre utasították vagy támogatták, segítették egymást, de jól összedolgoztak és a szobák összefogtak. A szállásadó által okozott nehézségek kapcsán a társaság nem megosztottá vált, hanem az összefogás volt jellemző, a diákok kiálltak egymás mellet, védték egymást, ami egy idegen környezetben és az adott szituációkban pozitívnak tekinthető. Egyikük rosszullétekor (rohammentőt kellett hívni, mert elvesztette eszméletét) a diákok maximális segítőkészsége mutatkozott meg. Mindenki kérés nélkül segített ahol tudott, így ez a „kaland” is hepienddel zárult.

A kulturális programokban (bécsi városnézés, múzeumlátogatások, óriáskerekezés a Práterben) a diákok érdeklődően vettek részt, senkit nem kellett noszogatni, mindenki pontosan, a megbeszélteknek megfelelően, szabadidejét és pihenését háttérbe szorítva vett részt a programokon akár szakadó esőben is. Az önállóság ellenére a diákok igényelték a közös programokat.

Strasszer Éva tanárnő beszámolója

A kint tartózkodásunk alatt három céghez látogattunk el előzetes egyeztetés alapján. Kíváncsiak voltunk, hogy hol dolgoznak diákjaink, és hogy pontosan mit is csinálnak. Sok fotót készítettünk. A diákokkal történő beszélgetések alapján a legtöbbet az elektronika képzésben tanuló diákok profitáltak a szakmai gyakorlatból. A három hét alatt végig angol nyelven kommunikáltak a tutorukkal és olyan kapcsolatot sikerült kiépíteniük, mely a jövőben gyümölcsöző lehet. Bécs nagyon szép város, gazdag történelmi múlttal. Örülök, hogy jobban megismerhettem, hogy részt vehettem ebben a projektben.

A kötelező kulturális program a Schönbrunn kastély megtekintése volt. Ezen kívül lehetőségünk volt arra a kolléganővel, hogy egy másik kastélyba, templomba és múzeumokba is ellátogassunk. Az ebéd és a vacsora mennyiségével és minőségével elégedett voltam, gluténmentes ételt kaptam.

A diákoknak sokszor kevésnek bizonyult az étel mennyisége, ezért sokszor odaadtam nekik a vacsorám felét, vagy a teljes adagot.

A kiszállítás időpontja mindig a hajnali órákban történt. Nem volt kellemes minden nap hajnalok hajnalán kiugrani az ágyból, hogy átvegyük az ételt. A legtöbb problémáink a szállással és a szállásadókkal adódtak. A gondnoki feladatokat ellátó személy gyakori ellenőrzései, kötözködőnek mondható viselkedése megnehezítették az ott eltöltött időt. Többen úgy éreztük, a felénk, mint vendégek felé támasztott követelmények nem álltak arányban a nyújtott szolgáltatás színvonalával.

A továbbiakban tanulóink mesélnek kinti élményeikről. Huszár Leventével Dicsérdi Liza készített interjút, Bartek Józsefet és Dani Balázst pedig Szilágyi Boglárka faggatta.

Liza: Levente, mit foglal magába az Erasmus pályázat?

Huszár Levente: Mi az iskola felajánlásával az Erasmus+ -nak köszönhetően vehettünk részt egy bécsi utazáson, ahol különböző cégeknél tölthettük le a kötelező nyári szakmai gyakorlatunkat. Ez alapvetően egy olyan program, ahol a diákok, tanulmányok céljából külföldre látogathatnak, ha pedig a „+”-ot választják, munkát is végezhetnek.

Liza: Hogyan készültetek fel erre?

Huszár Levente: Indulás előtt egy egyhetes[CZ4]  német gyorstalpalón vettünk részt, ami nekem, mint angolosnak nem sokat segített, így reménykedtem benne, hogy az angol nyelvnek is hasznát tudom majd venni. Szerencsére a cégnél, ahová kerültem, két magyar dolgozó is volt. Én az esetek többségében angol nyelven kommunikáltam.

Liza: Milyen fogadtatásban részesültél a cégnél, mi volt a pontos feladatod?

Huszár Levente: Én egy kisebb „mezei” cégnél voltam, ahol csigalépcsők és korlátok gyártásában vettem részt. A fogadtatás kedves volt, és a munkatársakkal is jól elvoltunk.

Liza: Milyen negatív élményeid voltak?

Huszár Levente: A körülmények a szálláson nem voltak a legjobbak, és itt már a fogadtatás sem volt olyan örömteli. Az étkezés minősége és mennyisége sem volt a legjobb, gyakran kellett magunknak megoldani és vásárolni hozzá.

Liza: Milyen különbségeket vettél észre a külföldi és a haza színvonal között?

Huszár Levente: Az ottani fizetés sokkal jobb és rájöttem arra, hogy más körülmények között szívesen dolgoznék külföldön, ha nem is Ausztriában, de mondjuk, Németországban kipróbálnám magam.

Liza: Mennyire érte meg az utazás?

Huszár Levente: Mivel a cégnél nem beszéltek angolul, a magyar munkatársakkal társalogtam, tehát így a nyelvet nem tudtam gyakorolni. Ami hasznos volt, hogy megtanultam a nagyvárosi tömegközlekedést, és így már Budapesten is könnyebben eltalálok[CZ5] .

Bogi: Hogy sikerült kijutnotok Bécsbe a gyakorlatra?

Bartek József: Az Erasmus+ keretein belül tanulmányi átlaghoz és nyelvvizsgához kötött sorrend alapján.

Milyen új tapasztalatokat gyűjtöttél a gyakorlat során?

Bartek József: Igazából már dolgoztam előtte külföldön, úgyhogy újat nem szereztem, de ha mondani kell valamit, azt mondanám, hogy alkalmazkodni a kinti viszonyokhoz, az idegen nyelvhez és a kollegákhoz.

Dani Balázs: Szakmai tapasztalatot nem szereztem, ugyanis a szakmánktól teljesen eltérő feladatokat kaptunk. Viszont a bécsi tömegközlekedést pár nap után kiismertem.

Mennyire vált hasznodra a kint megszerzett tudás?

Bartek József: Nyelvi szinten úgy érzem fejlődtem, a munka részében valószínűleg ha elmegyek dolgozni, akkor fogom majd esetleg kamatoztatni a tapasztalatot.

Mennyire volt szükség a nyelvtudásra?

Dani Balázs: Fontos volt a nyelvtudás, a munkaadók közül senki nem beszélt magyarul.

Hol voltatok elszállásolva a négy hét alatt?

Bartek József: Heine apartmanban, ami röviden szólva katasztrofális volt, mind tisztaságilag, mind a személyzet hozzáállasát tekintve.

Milyen más programok voltak még a közelben?

Dani Balázs: Két megállóra volt a szállásunktól egy vidámpark, egy focipálya és egy nagy park. Ezeket a lehetőségeket kihasználhattuk. Összességében, a pozitívumokat és negatívumokat mérlegelve, az eredmény mindenképpen pozitív.

Ezek hát az első tapasztalatok a nemzetközi pályázatról. Bár minden történés egyben lehetőség is arra, hogy tanuljunk, értékes tapasztalatokhoz jussunk, mégis jogos elvárás például egy pályázatnál is a megállapodások betartása. Azt hiszem, egyetérthetünk az iskolavezetéssel abban, hogy a jövőben másfajta, az ESZI színvonalának megfelelő, külföldi lehetőséget keres majd az iskola, ezt a programot nem kívánja folytatni.


Humorzsa – képregény

Az alábbi képregény rajzos változata az ESZIRAT újság elődjének, az ESZI-d House nevű kiadványnak egy 90-es évekbeli számában jelent meg. Abban a reményben közöljük most, hogy talán többen kedvet kaptok képregények készítésére, és alkotásaitokat el is külditek szerkesztőségünkbe, hogy azokat bemutathassuk!

Vajon miért is jó nagynak, végzősnek lenni?

Sziasztok, kedves Olvasók! E cikkben bevezetlek titeket a végzősök kulisszatitkaiba. Talán választ kaptok arra a kérdésre, vajon tényleg olyan jó és előnynek számít az, ha belecsöppentek a felnőttek, az érettségizők világába?

Én a 2018/2019-es tanévben mutathattam meg az elmúlt 4 évben tanultakat. Jobban örültem volna, ha ez az időszak minél későbbre tolódik, de szerintem ebben minden diáktársam egyetért velem.

Nézzük, mi miden történt a 12. évfolyamban! (Előre szólok, hogy ez nálatok is ugyanígy lesz.)

Augusztus végén már nagyban készülődtök, pakoljátok össze a cuccaitokat, bevásároltok, ahol megveszitek a leginkább személyiségetekhez illő füzetet, tolltartót, annak reményében, hogy minél tetszetősebb a füzet annál inkább forgatni fogod. Ez nem így lesz! Aztán, nagy lelkesedéssel, az iskola szeptember első hétfőjén megnyitja kapuit a diákoknak, ahol szeretettel várják őket. Ti persze az mondjátok: „Miért is kell itt lenni? Miért nem lehet még nyár? Bulizni akarok még a barátaimmal!” Elmondom nektek, bulizhattok, ha az időtöket jól beosztjátok és az elmúlt három évet végigtanultátok. De a meglátásom az, hogy ilyen ember nem sok van, úgyhogy csak az érettségi időszak végén menjetek bulizni, fesztiválozni!

Az őszi szünetben ráveszitek magatokat, persze még csak gondolatban, hogy innentől kezdve minden nap megtanultok 2-3 tételt és elkezditek megoldani az eddigi érettségi feladatsorokat. Nos, igen, ez mind szép, és jó, de ez kb. január – február körül fog megvalósulni. Vagy esetleg az utolsó 1-2 hónapban.

Jaj, hát majdnem kifelejtettem azt a híres-neves szalagavatót, amire 11. osztályban már előkészülődtök. De ne aggódjatok ez nem fog változni, sőt, inkább mondjátok le a délutáni foglalkozásaitokat, edzéseiteket, mert egész délután próbáltok majd nem a partneretek lábára lépni. Ekkor még igen nagy teher ez a vállaitokon, ám mikor elékezik a „nagy nap”, azt fogjátok gondolni, hogy megérte szenvedni, hiszen a szüleitek, családtagjaitok, barátaitok nem gyakran látnak titeket habos-babos ruhába illetve nagyon drága frakkban vagy zakóban. Este pedig kibulizhatjátok magatokat. De csak óvatosan!

Kora tavasszal már érezni fogjátok az érettségi nyomását, hangsúlyát, amit a tanárok illetve ti magatok is előszeretettel emlegetnek/emlegettek. Jelentkeznetek kell majd az érettségire egy nyomtatvány kitöltése keretében, amit szívesen áthúznátok, illetve kitöltetlenül adnátok vissza. Igen, tapasztalatból mondom!

De, ha ez nem lenne elég, akkor figyelj és olvass! Májusban megkezdődnek az érettségik (sajnos), ám már ezelőtt sem unatkoztok, hiszen tanáraitok/tanáraink kíváncsiak arra, hogy valójában mennyit sikerült tanulnotok az elmúlt hónapokban, években. Rengeteg próbaérettségit fogtok írni, ami nagyba befolyásolja majd az év végi jegyeiteket. Amikor már előttetek lesznek az érettségi feladatlapotok, azt se fogjátok tudni fiúk vagytok-e vagy pedig lányok. Az írásbeli és a szóbeli érettségi közötti időszakban próbáljátok majd helyrehozni a dolgokat (néha a menthetetlent), vagy pedig mit sem foglalkozva vele, elmentek bulizni. Ám ezt jól gondoljátok meg, hiszen a JÓ érettségi is egy hatalmas mérföldkő az ember életében!

És most egy kicsit gondoljunk a hasunkra is! A ballagás és a bankett, ezek lesznek azok az események, ahol jó sokat ehettek, a banketten viszont utoljára lesztek EGYÜTT! Innentől megváltozik az osztály, a közösség. Elbúcsúztok egymástól, de nem örökre.

Július 24-ig pedig ezeken fogtok izgulni miközben süttetitek a hasatokat a tengerparton, a Balatonon, az udvarban vagy éppen a munkahelyen: „Úristen, elég jól megírtam az érettségit? Elég lesz a pontom? Felfognak venni, de hova? Biztos felvesznek, oda ahova évek óta szeretnék bekerülni? Mi lesz, ha nem vesznek fel?” Az utolsó kérdésre Te magad is tudod a választ, az ESZI mindig nyitva áll előtted!

Cselekedj az álmaid, és ne az elvárások szerint!

Mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok! Pihenjetek, amíg tudtok!

Csercsa Fanni 13.P

Felhívás

 

 

Kedves új és kicsit régebbi ESZI-s Diákok!

Szeretettel vár benneteket az ESZIRAT diákújság stábja!

Amennyiben részt vennétek az újság létrehozásában, keressétek szerkesztőségünket az alább megadott elérhetőségeken! A következő feladatkörökben keresünk tagokat:

– “bloggerek”, saját cikkek, esszék, gondolatok közlésével,

– tudósítók, akik szívesen tájékoztatnak az iskolát érintő eseményekről,

– riporterek, akik interjút készítenek diákokkal, tanárokkal, egyéb fontos emberekkel,

– rovatvezetők, akik egy témában sorozatokat készítenek,

– rajzolók, akik örömmel mutatják be saját alkotásaikat, vagy illusztrálnak érdekes írásokat,

– videósok, akik kedvelik a média világát, képriportokat, klipeket készítenek,

– versírók, zenészek, weblapszerkesztők és még más tehetséggel megáldott diákok.

 

elérhetőség: bodroghalmi@eszi.hu