Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Szinte rajongásig imádom a 20. századi Brit irodalmat, így például az Orwell által írt ’84 máig meghatároz. Az 1984-ről azért nem született máig írásom, mert szerintem túl sokan írtak már róla és lehet, hogy nem is tudnám megformálni a regényhez fűződő gondolataimat.

Az általam most bemutatni kívánt könyv hangvételében és végkifejletében sokkal inkább hasonlít a Triffidek napjára, arról már írtam egy cikket, amit ITT elolvashattok.
Még mielőtt a könyvre térnék, szeretnék írni egy kicsit az íróról, Ray Bradbury-ről. A cikk írása közben utána olvastam az életének, és ő írta a Marsbéli Krónikák című könyvet, ami érdekes ezzel a könyvel kapcsolatban, hogy a magyar progresszív rock királyai, név szerint a Solaris együttes első lemeze ennek a kisregénynek a zenei víziója. Bármilyen könyv olvasásához háttérzeneként teljesen megfelel, mert a számok egy kivételével teljesen instrumentálisak, tehát nem tartalmaznak szöveget.
Ha netán belehallgatnátok akkor ITT találjátok.

Hányan vannak közülünk, akik elolvassák a kötelezőt? Rengetegen még kérkednek is azzal, hogy mennyire nem olvasnak, ami azzal egyenlő mintha valaki azzal kérkedne, hogy ő milyen buta. Bevallom, én sem szoktam elolvasni minden kötelezőt, tőlem a középkori romantika, klasszicizmus fényévekre van, talán jelenlegi tananyagunkból a realizmus van kicsit közelebb.

De gondoljunk csak bele, mi lesz, ha a világ alkalmazkodni fog a társadalom igényeihez?
Könyvünkben pontosan ez történt, az emberekből szépen lassan, kikopott az olvasás, a tudás iránti vágy. Ez az egész odáig fajult, hogy betiltották a könyveket és felváltották az olvasást a mindenféle sorozatok és különösebb értékeket mellőző filmek, tűzőrségek alakultak, amik nem a várost pusztító tüzeket próbálták eloltani, épp ellenkezőleg, ők szították azokat, minden olyan helyen ahol valaki könyvet rejtegetett. A tűzőrök élvezték a petróleum szétlocsolását, a füst illatát, szinte gyűlölték a könyveket. Voltak olyanok is, akik életüket kockáztatták egy-egy példány biblia megmentéséért, végül ők is hamuvá váltak.

A könyv főhőse is egy ilyen tűzőr, életében nem olvasott még könyvet, de egy nap találkozik egy lánnyal, aki miatt elhatározza, hogy utána jár, mitől félti úgy a kormány a polgárait.
A mű világ nagyon abszurd, az emberek azt hiszik, hogy okosak, hogy műveltek, pedig azokról a történelmi, vagy éppen irodalmi szereplőkről csak egy két szót tudnak, hiszen ennyit tanítottak meg nekik. Gondolkoztatok már azon, hogy mitől művelt valaki? Állítom, hogy nem a lexikális tudásától, hiába tudod Nemecsek Ernő szemszínét, ha az általa elkövetett, gyerekek szemében hőstett nem jelent neked semmit. Persze nagyon jó kérkedni Könyves Kálmán híres mondásával „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat.” biztosan sok hasznát fogod venni, annak ellenére, hogy nem tudsz latinul.
A könyv által leírt valóságban az emberek észre sem veszik a beléjük áramló propagandát, a fiatalok nem találnak maguknak célt, az anyák nem nevelik a gyereküket, hanem intézetbe dugják. Az erkölcs számukra ismeretlen fogalom.

451 Fahrenheit-fok – az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd – másra írj.”- Juan Ramón Jiménez

Barna István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.