Aldous Huxley: Szép új világ

Lassan itt az év vége, de még hátra van pár könyvismertető. Lassan elszakadok a tudományos fantasztikus regényektől. Azon is gondolkozom, hogy a következő könyv valami szépirodalmi mű lesz, de a jelenlegi alanyunk még mindig egy utópia. Egyértelműen azt sem tudom eldönteni, hogy disztópia-e. De kezdjünk mindent az elején!

Az emberek tudatában Orwell 1984-e a diktatórikus utópiák alfája és omegája. Ezt valószínűleg azért gondolják olyan sokan így, mert nem olvastak más utópisztikus könyveket (megértem, hogy a „84” után miért nem volt kedvük hozzá). Az utópiákat nem az 1948-ban írt „84” kezdi el és zárja le. Még jóval előtte, 1932-ben Aldous Huxley megírta a Szép új világot, aminek az első fele már sokkal elborultabb, mint a „84” egésze. Ez persze nem vesz el az Orwell könyv erényeiből. Leszögezném, hogy nem szeretném a két művet összehasonlítani.

Tehát a Szép új világ egy olyan jövőt másol le, ahol az embereket tömeggyártják (gondolhatjátok, hogy láttunk már ilyet akár a Blade Runnerben de ez itt teljesen más) a társadalom egészét ikrek teszik ki. Az egész társadalom kasztokra oszlik, az embriókat hátráltatják a fejlődésben, hiszen pl. egy gyári munkásnak semmi szüksége matematikai készségre. Az emberek tömeggyártása nem az ok, hanem az okozat ebben az alternatív valóságban. A kapitalizmus részét képezik, amelyet igazán Ford T-modellje indított el. Ezen kívül mindenki „szómával” tömi magát, ami egyfajta kábítószer. Az emberek elég sűrű nemi életet élnek.

Természetesen egy ilyen világban van valamiféle diktatúra, de nincsen egy felsőbb vezető vagy esetleg párt, sőt aki netán képes az önálló gondolkodásra, nem kerül kiirtásra. Egy szigetre küldik a hozzá hasonlókkal, ahol teljes ellátást kapnak, és minden tudást, amire csak vágynak. Ez nem hangzik rosszul, viszont ha esetleg feltalálnának valami, a társadalom számára hasznosat, azt nem adhatják ki, mert veszélybe sodorná a társadalmat.

Az egész könyv mindent leír az embriók fejlődésének befolyásolásának módjától kezdve az egészen undorító dolgokig. Ettől még mindenkinek ajánlom, valószínűleg csak én vagyok egy kicsit finnyás.

A következő könyv, melyet bemutatok valami egészen más lesz. Annyira más, hogy még én sem hiszem el igazán mire adtam a fejem…

Barna István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.