Ossian

Természetesen egy zenei rovatban nem egy morweni királyfiról fogok írni, hanem a hazai heavy metál egyik legmeghatározóbb zenekaráról. A cikk témájához az ötletet az együttes lemezbemutató turnéjának első koncertállomásán való részvételem adta. Ugyanis le a kalappal a banda előtt, mert amellett, hogy az új lemezről is játszottak nem egy számot, elővették a régebbiek közül nem csak a klasszikusokat, a tősgyökeres ossianosoknak kedvezve.

Az első korszakot az együttes 1986-os alakulása indította. Az alapítás a Pokolgépből basszusgitárosként érkező Paksi Endre és gitáros Maróthy Zoltán nevéhez köthető. Számos tagcserét, 7 sikeres stúdióalbumot, aktív koncertezést és nézeteltéréseket követően a zenekar egy búcsúkoncert után feloszlott.

4 év telt el a zenekar újraszervezéséig, míg a tagok közül volt, aki új zenekarokat alapított vagy már meglévő zenekarhoz csatlakozott, Paksi Endre (énekes) megkezdte a könyvírást a zenélés folytatása mellett. Az újraalakult Ossian egyetlen régi tagja Paksi Endre volt, megkezdődött a második korszak, ami az együttes nulláról való felépítését jelentette, valamint jobbnál jobb lemezek megjelenését.

A harmadik korszak kezdetét a négytagú felálláshoz való visszatérés jelentette, illetve megtört a jég és az állandó díjakról történő lecsúszások után a 2014-ben megjelentetett „A tűz jegyében” című albumuk átlépte az aranylemezes határt, majd a 2015-ös Lélekerő már az előjegyzések szerint aranylemez lett, majd 3 hétre rá platinalemezzé vált. Azóta is a zenekar folyamatosan ellát minket új korongokkal. Legújabb lemezük árusításának első napjaiban kígyózó sorok álltak az albumot kínáló bolt előtt.

Következzék egy klip és egy friss koncertfelvétel:

Ossian – Ahol a szürkeség véget ér

Ossian – Ez jár nekem (Zalaegerszeg, 2019/05/04)

 

Fazekas Levente