Kérdések a képernyőn túlról

Ha az összes facebook ismerősöd közül kitörölnél mindenkit, akivel még sohasem beszéltél, hány barátod maradna? És hányan vannak azok, akiket azért követsz, mert őszintén szeretnéd tudni, hogyan alakul az életük? Miért olyan fontos, hogy hány lájk van egy általad feltöltött fényképen, és hogy hányan kommentelnek a hozzászólás részlegben olyanokat, amit egyébként személyesen is elmondhatnának?

Mire jók a közösségi oldalak? Kapcsolattartásra, információszerzésre, ismerkedésre? Nem. Arra, hogy megosszuk másokkal azt, amit valójában senki sem kérdezett. Hogy órákat töltsünk el azzal, hogy megtaláljuk a tökéletes filtert, ami a legjobban torzítja a valóságot. Ahogy Leiner Laura is írta: „A valóság filter nélkül sajnos kiábrándítóan szürke tud lenni.” Mert csak azt mutatjuk, ami jó, csak azokat az élményeket osztjuk meg másokkal, melyek szép emlékként maradnak meg bennünk. Amiktől mindenki azt hiszi, a mi életünk tökéletes. Kinek akarunk hazudni, nekik, vagy magunknak?

Nincs időm. Mennyi időt töltesz naponta a telefonod nyomkodásával, sorozatnézéssel, filmezéssel? Az elmúlt órában hányszor frissítetted a hírfolyamodat?

Hallottál már a társas magányról? Inkább másképpen kérdezem. Használtad már a telefonodat, miközben egy társaságban ültél olyan emberekkel, akikkel beszélgethettél volna? Mit csináltál közben? Chateltél? Kire figyeltél jobban? Aki melletted ül, vagy aki kilométerekre tőled a képernyőre tapadva várta a válaszodat? Az, hogy sok „haverod” van, nem azt jelenti, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akik őszintén meghallgatnak, és akikben megbízhatsz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne beszélj senkivel, akit nem ismersz. Sőt, akiről azt hisszük, éppen a külvilágot próbálja kizárni, csak azért mert minden szünetben a fülhallgatójával a fülében egyedül ücsörög, valójában csak arra vár, hogy valaki megszólítsa. Talán nem találja igazán jónak a filter nélküli valóságot.

Pedig, az ég effektek nélkül is tud ragyogó kék lenni, és bármilyen hihetetlen, a virágok is nyílnak tavasszal még akkor is, ha ezt nem osztjuk meg mindenkivel. Azt a sütit is megették, amiről nem készült fénykép, és a buli akkor is jó volt, ha nem örökítesz meg minden pillanatot.

„Egyesek képtelenek elhinni azt, amit nem láttak a saját szemükkel és nem érintettek a saját kezükkel. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok ne léteznének.” – Kätlin Kaldmaa.

Dicsérdi Liza