Erasmus +

Az ESZIRAT még nem tudósított olyan gyakorlati programról, amely külföldön zajlott le ESZI-s diákok részvételével. Most kapunk az alkalmon! A lehetőség az Erasmus+ elnevezésű pályázati program keretein belül érkezett és valósult meg. A pályázat lényege, hogy tanulóink külföldi helyszíneken, a termelő ágazatban, idegen nyelvet gyakorolva végezhették el szakmai gyakorlatukat. A július végétől augusztus elejéig tartó program Ausztriában zajlott le, és az alábbiakban a résztvevő tanárok, diákok beszámolóit, interjúit olvashatjátok az eseményről.

Tarnai Anita tanárnő beszámolója

A diákok lelkesen vettek részt a programban, motiváltan álltak neki a feladat megvalósításának, pozitívan és együttműködően érkeztek meg Bécsbe. Az időpont nem rögtön az iskola befejezése utánra esett, ezért megtörte a nyári szünetet, és az üzemekben is ilyenkor csökken a termelés, kevesebb gyakorlási lehetőség adódott, de nyilván nehéz összehangolni egy ilyen összetett programot. A szállás és az étkezés nehézségeitől eltekintve a diákok elégedettek voltak gyakorlati munkahelyeikkel, alkalmuk volt mind szakmai, mind nyelvi szinten a gyakorlásra. Az Option 2.0 gyakorlati helyen dolgozó elektronika ágazaton tanuló diákok betekintést kaphattak a projektfeladatokba és a tervezési munkafeladatokba is. A gépész tanulók többnyire műhelyekben végeztek gyakorlati, fizikai munkát, sorétű munkafolyamatokat valósíthattak meg önállóan. Több továbbtanulni vágyó gépész diák is felvetette, hogy érdemes lenne olyan munkaköröket megcélozni a jövőben, ahol a gépészmérnöki munkába is beleláthatnak.

A diákok érdekesnek tartották, hogy beleláthattak egy külföldi országban folytatott munkavégzés kapcsán a mindennapi életbe, szembesülhettek a napi problémákkal, a fizetéssekkel, a kiadásokkal és több kihívással szemben a diákok állták a sarat, a problémákat, akár munkahelyi akár napi szinten, jól megoldották. Rendszerint nap végén, büszkén mesélték, hogy milyen szituációkkal találkoztak (pl. véleménykülönbség a munkatársakkal, rosszul adtak vissza a boltban… stb.)

Lehetőségük volt az idegen nyelv használatára, nemcsak munkájuk során, hanem a mindennapi tájékozódás, bevásárlás során is jól tudták ezt gyakorolni. Több tanuló jó baráti kapcsolatot alakított ki gyakorlati helyén a munkatársakkal, többen munka után is közös programokat szerveztek, ami szintén a nyelvgyakorlást és a beilleszkedés sikerességét szorgalmazta.

Több diák hosszú távú kapcsolatokat alakított ki. A diákok munkájának sikerességét bizonyította már az első 10 napban, hogy több diák délutánonként önéletrajzot készített, mert a cégek kérték tőlük az adatbázisukba egy esetleges későbbi munkalehetőség kapcsán.

Újdonságot és kihívást jelentett számukra a közlekedés, sokan többszöri átszállás után jutottak el gyakorlati helyeikre. Sok esetben 40 percet is utaztak, de a diákok mindig időben és pontosan indultak, jól alkalmazkodva a nagyvárosi élethez.

Tanulóink munkaidő után önállóan megkeresték a Bécs adta lehetőségeket, sokan moziba, biliárdozni, focizni, strandra, szabadtéri koncertekre jártak, ami nagyfokú önállóságról adott tanúbizonyságot. A bizonytalanabb, önállótlanabb tanulókat segítette a többi, vitte magával vagy bátorította.

Toleranciából is jól vizsgáztak a mieink. 8-10 fő lakott egy szobában, ennek ellenére nagyobb konfliktusról a diákok között nem tudok beszámolni. A diákok kiválóan alkalmazkodtak egymáshoz, esetenként rendre utasították vagy támogatták, segítették egymást, de jól összedolgoztak és a szobák összefogtak. A szállásadó által okozott nehézségek kapcsán a társaság nem megosztottá vált, hanem az összefogás volt jellemző, a diákok kiálltak egymás mellet, védték egymást, ami egy idegen környezetben és az adott szituációkban pozitívnak tekinthető. Egyikük rosszullétekor (rohammentőt kellett hívni, mert elvesztette eszméletét) a diákok maximális segítőkészsége mutatkozott meg. Mindenki kérés nélkül segített ahol tudott, így ez a „kaland” is hepienddel zárult.

A kulturális programokban (bécsi városnézés, múzeumlátogatások, óriáskerekezés a Práterben) a diákok érdeklődően vettek részt, senkit nem kellett noszogatni, mindenki pontosan, a megbeszélteknek megfelelően, szabadidejét és pihenését háttérbe szorítva vett részt a programokon akár szakadó esőben is. Az önállóság ellenére a diákok igényelték a közös programokat.

Strasszer Éva tanárnő beszámolója

A kint tartózkodásunk alatt három céghez látogattunk el előzetes egyeztetés alapján. Kíváncsiak voltunk, hogy hol dolgoznak diákjaink, és hogy pontosan mit is csinálnak. Sok fotót készítettünk. A diákokkal történő beszélgetések alapján a legtöbbet az elektronika képzésben tanuló diákok profitáltak a szakmai gyakorlatból. A három hét alatt végig angol nyelven kommunikáltak a tutorukkal és olyan kapcsolatot sikerült kiépíteniük, mely a jövőben gyümölcsöző lehet. Bécs nagyon szép város, gazdag történelmi múlttal. Örülök, hogy jobban megismerhettem, hogy részt vehettem ebben a projektben.

A kötelező kulturális program a Schönbrunn kastély megtekintése volt. Ezen kívül lehetőségünk volt arra a kolléganővel, hogy egy másik kastélyba, templomba és múzeumokba is ellátogassunk. Az ebéd és a vacsora mennyiségével és minőségével elégedett voltam, gluténmentes ételt kaptam.

A diákoknak sokszor kevésnek bizonyult az étel mennyisége, ezért sokszor odaadtam nekik a vacsorám felét, vagy a teljes adagot.

A kiszállítás időpontja mindig a hajnali órákban történt. Nem volt kellemes minden nap hajnalok hajnalán kiugrani az ágyból, hogy átvegyük az ételt. A legtöbb problémáink a szállással és a szállásadókkal adódtak. A gondnoki feladatokat ellátó személy gyakori ellenőrzései, kötözködőnek mondható viselkedése megnehezítették az ott eltöltött időt. Többen úgy éreztük, a felénk, mint vendégek felé támasztott követelmények nem álltak arányban a nyújtott szolgáltatás színvonalával.

A továbbiakban tanulóink mesélnek kinti élményeikről. Huszár Leventével Dicsérdi Liza készített interjút, Bartek Józsefet és Dani Balázst pedig Szilágyi Boglárka faggatta.

Liza: Levente, mit foglal magába az Erasmus pályázat?

Huszár Levente: Mi az iskola felajánlásával az Erasmus+ -nak köszönhetően vehettünk részt egy bécsi utazáson, ahol különböző cégeknél tölthettük le a kötelező nyári szakmai gyakorlatunkat. Ez alapvetően egy olyan program, ahol a diákok, tanulmányok céljából külföldre látogathatnak, ha pedig a „+”-ot választják, munkát is végezhetnek.

Liza: Hogyan készültetek fel erre?

Huszár Levente: Indulás előtt egy egyhetes[CZ4]  német gyorstalpalón vettünk részt, ami nekem, mint angolosnak nem sokat segített, így reménykedtem benne, hogy az angol nyelvnek is hasznát tudom majd venni. Szerencsére a cégnél, ahová kerültem, két magyar dolgozó is volt. Én az esetek többségében angol nyelven kommunikáltam.

Liza: Milyen fogadtatásban részesültél a cégnél, mi volt a pontos feladatod?

Huszár Levente: Én egy kisebb „mezei” cégnél voltam, ahol csigalépcsők és korlátok gyártásában vettem részt. A fogadtatás kedves volt, és a munkatársakkal is jól elvoltunk.

Liza: Milyen negatív élményeid voltak?

Huszár Levente: A körülmények a szálláson nem voltak a legjobbak, és itt már a fogadtatás sem volt olyan örömteli. Az étkezés minősége és mennyisége sem volt a legjobb, gyakran kellett magunknak megoldani és vásárolni hozzá.

Liza: Milyen különbségeket vettél észre a külföldi és a haza színvonal között?

Huszár Levente: Az ottani fizetés sokkal jobb és rájöttem arra, hogy más körülmények között szívesen dolgoznék külföldön, ha nem is Ausztriában, de mondjuk, Németországban kipróbálnám magam.

Liza: Mennyire érte meg az utazás?

Huszár Levente: Mivel a cégnél nem beszéltek angolul, a magyar munkatársakkal társalogtam, tehát így a nyelvet nem tudtam gyakorolni. Ami hasznos volt, hogy megtanultam a nagyvárosi tömegközlekedést, és így már Budapesten is könnyebben eltalálok[CZ5] .

Bogi: Hogy sikerült kijutnotok Bécsbe a gyakorlatra?

Bartek József: Az Erasmus+ keretein belül tanulmányi átlaghoz és nyelvvizsgához kötött sorrend alapján.

Milyen új tapasztalatokat gyűjtöttél a gyakorlat során?

Bartek József: Igazából már dolgoztam előtte külföldön, úgyhogy újat nem szereztem, de ha mondani kell valamit, azt mondanám, hogy alkalmazkodni a kinti viszonyokhoz, az idegen nyelvhez és a kollegákhoz.

Dani Balázs: Szakmai tapasztalatot nem szereztem, ugyanis a szakmánktól teljesen eltérő feladatokat kaptunk. Viszont a bécsi tömegközlekedést pár nap után kiismertem.

Mennyire vált hasznodra a kint megszerzett tudás?

Bartek József: Nyelvi szinten úgy érzem fejlődtem, a munka részében valószínűleg ha elmegyek dolgozni, akkor fogom majd esetleg kamatoztatni a tapasztalatot.

Mennyire volt szükség a nyelvtudásra?

Dani Balázs: Fontos volt a nyelvtudás, a munkaadók közül senki nem beszélt magyarul.

Hol voltatok elszállásolva a négy hét alatt?

Bartek József: Heine apartmanban, ami röviden szólva katasztrofális volt, mind tisztaságilag, mind a személyzet hozzáállasát tekintve.

Milyen más programok voltak még a közelben?

Dani Balázs: Két megállóra volt a szállásunktól egy vidámpark, egy focipálya és egy nagy park. Ezeket a lehetőségeket kihasználhattuk. Összességében, a pozitívumokat és negatívumokat mérlegelve, az eredmény mindenképpen pozitív.

Ezek hát az első tapasztalatok a nemzetközi pályázatról. Bár minden történés egyben lehetőség is arra, hogy tanuljunk, értékes tapasztalatokhoz jussunk, mégis jogos elvárás például egy pályázatnál is a megállapodások betartása. Azt hiszem, egyetérthetünk az iskolavezetéssel abban, hogy a jövőben másfajta, az ESZI színvonalának megfelelő, külföldi lehetőséget keres majd az iskola, ezt a programot nem kívánja folytatni.