Könyvajánló 2019.október

Gondolom, mindenki ismer néhány klisével teli tiniregényt, ahol a szereplők találkoznak, megismerik egymást, kalandokkal és bonyodalmakkal teli oldalak után egymásba szeretnek.

Azonban Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! című művében megismerjük a 18 éves Lillát, aki oszteoszarkómában szenved már lassan 7 éve, amiben az édesanyja is elhunyt. Rengeteg hatástalan terápia és műtét után sem láttak semmilyen javulást az állapotában, ezért a főszereplő is kezdi elveszíteni az életbe vetett hitét, ám a 18. születésnapja után joga van dönteni a hátralevő életéről. Az apja a további kezelések, műtétek mellett döntene, ám Lilla inkább egy Fertopex nevű gyógyszert választ megoldásként. Ez a gyógyszer fokozatosan építi le az élő szervezetet hetek alatt, fájdalommentes véget ígérve.

Mindenkinek vannak álmai, mint például eljutni távoli helyekre, találkozni egy példaképpel. Lilla azonban összeállított egy olyan bakancslistát, amiben más emberek számára átlagosnak tűnő dolgok lehetnek. Ő szeretett volna hóembert építeni, látni a barátnőjét énekelni a szalagavatóján és az állandó kórházi fekhelye helyett végre a saját ágyában aludni.

Hazaengedése után egyik este éppen az ablakából gyönyörködött a csillagos égboltban, mikor a szomszéd fotós srác lefényképezte őt. Ennek következtében megismerték egymást, és szoros barátságot kötöttek. Érzelmeik viszont ennél hevesebbek voltak…

“Élni akarok! Élni, nevetni, boldog lenni,
Amíg ki nem huny a szememben a fény.”

Véleményem szerint ez a mű megtanít minket, olvasókat arra, hogy értékeljük az élet apró örömeit, többek között a családdal és barátokkal töltött értékes időt. Nem igazán jellemző rám, hogy magyar szerzőktől olvasok regényeket, azonban megfogott valami különös Rácz-Stefán Tibor szavaiban, emiatt döntöttem úgy, hogy ezt az élményt szavakba öntöm, hogy mások számára is kedvet adjak a könyv elolvasásához.

Kecskés Linda