Karácsonyi filózgatás

Kedves olvasó! Egy olyan témával készültem, ami egyáltalán nem vidám, de úgy érzem beszélnünk kell róla. Ugyanis egyre gyakrabban előfordul a mai világban.

Érezted már azt mikor a lelkedben, szívedben egy üresség tátongott? Vagy azt hogy a világ ellened fordult? Szerintem a jelen időkben az emberek majdhogynem 100%-a átélte az előbb említetteket.

Egyik nap egy (már) barátommal beszélgettem, akit nem rég ismertem meg az Instagrammon. Már a negyedik mondatunk az emberi filozófiáról szólt (pedig állítólag nem szeretem a filozófiát). A mondat így szólt: “Egy rohanó világban élünk és mindenki csak saját magára figyel, ahol nagy hangsúlyban van a kommunikáció hiánya”. De ezzel mi mit sem tudunk csinálni. Vagy talán mégis?

  • Én: “De, ha a saját magad életét szeretnéd megkönnyíteni, akkor egy olyan ember leszel, akit mindenki megbecsülhet, felnézhet rá, ki áll magáért és másokért, ezt mind, úgy hogy ember maradsz. Mindent meg lehet oldani, csak akarat és elszántság kérdése. Minél többet segítünk, valakin annál boldogabb leszel Te is és Ő is.”
  • Barát: “Hát basszus Te vagy az első ember, aki ilyet mond és így elmondja ezeket, becsülöm a gondolkodásmódodat és örülök, hogy megosztod velem a gondolataidat! Bár az utolsó mondattal annyira nem értek egyet. Én amióta eszemet tudom, segítek mindenkin, ahogy tudok. Amióta dolgozom, azóta anyagilag is tudok támogatni embereket és előtte is próbáltam. És itt jön az, hogy oké hogy ő boldogabb lesz, de mi van akkor, amikor én kerek segítséget és nem kapok?! Amikor már nagyon sok alkalom után is segít az ember és ugyan az a helyzet akkor nem nem vagyok boldog.  De mégis segítem és támogatom…”
  • Én: “Nagyon sok ember nem tudja és nem is akarja elképzelni, hogy az az ember, aki segítséget nyújt másnak, min kellett keresztül menjen az életében, hogy olyan legyen. És sajnos már az a természetes az emberekben, akik csak saját magukra gondolnak, és már kincsnek számít egy olyan személy, akik a mások érzelmeit, életét is a szeme előtt tartja.”
  • Barát: “Ebben is igazad van. És tudod én azt szoktam mondani, ha minden ember olyan lenne, mint én csak 20%-ban akkor csak annyiban változna a világ, hogy minden ember másnak akarna jót és mosolyt akarna csalni mindenki arcára, mert nem mindegy, hogy ha bemész egy boltba és azt mondod, hogy “hello” vagy mosolyogva hogy “szép jónapot” és megkérdezed az eladót, hogy hogy van…”

Az ismerőseim 98%-a úgy ismer engem is hogy egy vidám hülyegyerek vagyok, de az sem mindegy hogy mit mutat az ember kifelé 🙂 mert lehet hogy legbelül egy összetört ember vagy és csak mosolyogsz… Éld az életet úgy, hogy hogy önmagad légy. Szeresd magadat és embertársaidat!