Jó bornak is kell a cégér!

Mint azt mindannyian tudjuk, iskolánk, az Energetikai Szakgimnázium és Kollégium nagy hírre tett szert az évek során országszerte. Ez többek között a pályaválasztási kiállításoknak, nyílt napoknak és az iskolanépszerűsítési programnak is köszönhető. Az iskolanépszerűsítési programban mi, diákok is reszt vettünk, ami azért volt hasznos, mert a nyolcadikos diákokkal jobban szót tudtunk érteni, bátrabban kérdeztek tőlünk és talán még picit hitelesebbnek is gondolták, hiszen próbáltuk saját tapasztalatainkat is beleszőni az előadásba. Én is részt vehettem ebben a programban, több általános iskolába is elmehettem. Többek között visszamehettem a régi iskolámba, ahol a diákok és tanárok örültek, hogy viszont láthatnak egy ismerős arcot. A nyolcadikosok lelkesen fogadtak, nyitottak voltak az előadásra.

Bár nem mindenkinek nyerte el tetszését az iskola, mégis figyelmesen végighallgatták, hiszen sok olyan diák van, aki még nem tudja, hogy hova szeretne menni, és számukra is hasznos volt, hogy az előadás során betekintést nyerhettek egy-egy ágazatba. Volt olyan diák, aki határozottan tudta, hogy ő ide szeretne jönni az ESZI-be. Az előadások alatt igyekeztünk minden lényeges információt elmondani, bemutatni az iskolai életünket, de így is akadtak kérdések. Mivel én vidéki iskolákban voltam, így tőlem legtöbben a kollégium felől érdeklődtek. Néhány diák számára az atomerőmű volt a legizgalmasabb, ők arról szerettek volna még többet tudni és hallani. Úgy gondolom, hogy az iskolanépszerűsítési program idén is jól sikerült, hiszen nagy számmal jönnek a nyílt napjainkra, akár messzebbről is és sokszor hallhatjuk, hogy néhány itt tanuló diáknak egy ilyen előadás során tetszett meg az iskola, és jelenleg itt is tanul. Reméljük, jövő szeptemberben is sok ismerős arcot láthatunk itt az ESZI-ben!

Markos Alexandra

In memoriam Malcolm Young (AC/DC)

Aki elolvassa ezt a cikket, bizonyára már tud Malcolm Young, az AC/DC alapító ritmusgitárosának haláláról. 2017. november 18-án, egy hosszú betegség után hunyt el 64 évesen, magára hagyva Angus-t, így a Young testvérek közül már csak ő él. (George Young, a zenekar korábbi producere októberben halt meg 70 esztendősen.) Malcolm 2014-ben végleg abbahagyta a zenélést, mivel demenciája (szellemi hanyatlás) egyre súlyosbodott, valamint emlékezetkiesései miatt folyamatos odafigyelést igényelt.

Most pedig egy kis utazásra hívom az olvasókat, járjuk végig Malcolm Young életútját!

1953-ban született Glasgowban (Skócia), 10 évesen pedig szüleivel együtt Sydneybe költözött. Az első gitárját édesanyjától kapta, ám apró kezével nem érte át a hangszer nyakát, így gyakran az üres húrokat pengette. Eleinte szórakozásnak tekintette a zenélést, ám később bátyja hatására zenekarról-zenekarra vándorolt, míg öccsével Angus Younggal meg nem alapította Marcus Hook Roll Band nevű zenekarát, a későbbi AC/DC-t. A zenekarral sikert sikerre halmoztak. Bon és Brian énekstílusával, felejthetetlen dallamaikkal, riffjeikkel beírták magukat a történelembe. Az AC/DC a világon az egyik legnagyobb hírnévnek örvendő rockegyüttes, nem véletlenül. Számaikat mindenki szereti, még az is, aki egyébként ki nem állhatja a rockot vagy a metált. Az AC/DC-t nem lehet nem szeretni. Hiába a siker, 2014-ben Malcolm otthagyta a bandát és a zenélést véglegesen, a betegsége tönkretett mindent. 3 év betegeskedés után 2017. november 18-án elhunyt. Személyével együtt a világ egyik legkiemelkedőbb gitárosát és az egyik legnagyobb banda alapítóját veszítettük el…
Malcolm, legyen neked könnyű a föld…

Fazekas Levente

Esős Itália

  1. szeptember 9-én reggel 5 órakor kezdetét vette utazásunk Olaszországba. Az utazás során az időjárás elég pocsék volt, de úticélunkat elérve a nap is kisütött. Délután 3-kor el is foglaltunk szállásunkat Bibione-ban. Ezután egyből a tengerpart felé vettük az irányt. Első programunk a rossz idő miatt elmaradt, ezért csak vásárolni voltunk Jesolo-ban. Hétfőn Padovába mentünk várost nézni, ahol megkóstoltuk az igazi olasz pizzát. Ebéd után bepillanthattunk a Szent Antal templomba is. Kedden szabad programunk volt, mindenki felfedezhette Bibone-t. Kipróbáltuk a hatszemélyes bicikliket, végig néztük a vásársorokat. Volt, aki tengerpartra, volt, aki vidámparkba ment.

    Szerdán Velencébe vettük az irányt. Ez volt kirándulásunk fénypontja, ugyanis a rengeteg eső mellett végre kisütött a nap is. Először Adorján tanár úr vezetett végig minket a főbb nevezetességeken, mint például a Sóhajok hídja, Szent Márk tér és a halpiac. Ezután mi is kaptunk szabadidőt, hogy barangolhassunk a városban. A szabad program alatt sok üzletbe jártunk, megtekinthettük a Szent Márk bazilikából nyíló velencei panorámát, majd ismét hajóra szálltunk és visszautaztunk Bibione-ba. Még aznap este összepakoltunk, másnap reggel pedig Magyarország felé vettük az irányt. Összegezve a rossz idő ellenére sokat fürödtünk a tengerben, és a hangulatunk is gyakran hágott a tetőfokára.

Dávid Dóra, Tóth Eszter, Varga Seila

A KENGYELFUTÓ GYALOGKAKUKKOK GYŐZELME

  1. 09. 30-án, immár 37. alkalommal került megrendezésre a Tolnai Tarisznyások Környezetismereti Versenye, amelynek idén Nagydorog adott otthont. Iskolánkból két csapat is indult, egy lánycsapat, illetve egy vegyes csapat. A lánycsapatot Ábel Zsóka, Röhberg Melinda, Szabó Sára és Szilágyi Krisztina alkotta, míg a vegyes csapat tagjai Botos Krisztián, Gál Csenge, Gyalus Bence és Moizes Márton voltak. A feladat egyszerű volt. Nagydorog helytörténetéhez kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni, illetve megadott helyekre kellett elmenni, és ott kilyukasztani a helyhez tartozó kis négyzeteket, pont, mint a tájfutásnál. Segítséget nyújtottak a különböző épületeknél és emlékműveknél kihelyezett kis szövegek. A feladatokra 3 órát adtak a verseny szervezői. A maximális pontszám 100 pont volt, az időt csak abban az esetben vették volna figyelembe, ha holtverseny alakult volna ki. Minden csapatnak ki kellett találnia egy csapat nevet. A mi nevünk a Kegyelfutó gyalogkakukkok lett. A verseny részünkről kisebb nehézségekkel indult, mivel mire oda kerültünk, hogy átvegyük a kérdéseket, térképet és válaszlapot tartalmazó borítékot, addigra elfogytak a csomagok, és össze kellett állítsanak még egyet. Így két perces hátránnyal indultunk neki a versenynek. Sorra vettük a helyeket és feladatokat, melyek közt szerepelt az evangélikus és katolikus templom, az iskola udvara és víztornya, a kalap és sipkamúzeum és a régi tűzoltókocsi. Legelőször végigmentünk a helyeken és kifényképezgettük a kis szövegeket, de annyi kis szöveg volt, hogy a végére már nem találtuk a kérdésre a megfelelő szövegrészt vagy választ, ezért visszamentünk a helyekre és újra kerestük a válaszokat. A megoldás egy régies nyelvezetű mondat volt, ami még inkább nehezítette a dolgunkat. Végül minden nehézség ellenére körülbelül 1,5 óra alatt végeztünk a feladatokkal és visszaértünk az iskolába, ahol leadtuk a megoldó lapot. A verseny után a szervezők indítottak egy szerencsefutamot, melyre osztálytársunk Gyalus Bence is nevezett. A verseny két körből állt: egy előfutamból, illetve egy döntőfutamból. Az előfutamból épphogy továbbjutott a döntőbe, viszont a végső megmérettetésen esélyt sem adott a többi versenyzőnek. A szerencsefutam után következett az eredményhirdetés, melyen megtudtuk, hogy a korcsoportunkból első helyen végeztünk. Nagyon jól éreztem magam, valószínűnek tartom, hogy jövőre is indulunk majd a versenyen!

Szilágyi Krisztina