Romeo and Juliet

Január 25-én lehetőségünk adódott megtekinteni egy angol nyelvű színdarabot, a Rómeó és Júliát Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban. Reggel már jónéhányan gyűltünk össze kísérő tanárainkkal az iskola aulájában. Nyolc órára Megérkezett a buszunk, és kezdetét vette a hosszú, de annál vidámabb utunk. A színházlátogatás előtt még körbetekinthettük a gyönyörű országzászló teret. Az előadás kezdetére mindenki visszatért a rövid városnéző körútjáról. A színházba érve azonnal megkezdődött az ülőhelyekért folytatott közelharc, azonban mindenkinek sikerült kényelmesen elhelyezkednie. Még szerencse hogy a színészek és színésznők artikuláltan és hangosan beszéltek, mert így is nehezünkre esett megérteni, hogy mégis mit mondanak a darabban, ugyanis mint ahogy már említettem, ez egy angol nyelvű előadás volt. Persze azért mindenki ki tudta következtetni, vagy ha elég ügyes volt, lefordítani, és végre hasznát vehettük a kőkemény angolóráknak. Az előadás nemcsak érdekes, hanem vicces is volt, ugyanis modernizálták egy kicsit a darabot, és a színészek is remekül játszották a szerepüket, különösen a két főszereplő (bár bevallom őszintén, nekem a Rómeót megformáló színész kísértetiesen hasonlított a Shrek c. mesében a Szőke Hercegre, de ez mellékes…). A többiek nevében is nyugodtan kimondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és egykettőre vége lett a színműnek.

Szilágyi Boglárka

Fogadalmak 2018.

Tévedés. Te nagy valószínűséggel ugyanaz maradtál, mint 2017-ben, csak időközben rád ragadt néhány új, vagy régi fogadalom a konyhaasztalon száradó bejglivel. Többet sportolok, egészségesebben élek és jobban tanulok. Csupa olyan dolgok, amiken az újév első napjától kezdve változtatnál, mert jól tudod, hogy az utóbbi időben (legtöbbünk esetében az utolsó egy évben) elhanyagoltad. Persze megfogadni nem nehéz, de hogyan érjük el, hogy fogadalmunk tovább tartson január harmadikánál? Számomra egy kicsit elgondolkodtató, hogy az emberek a nagy változásokat miért pont január 1-jén akarják bevezetni az életünkbe. Volt rá 365 napunk. Miért nem lehetett a diétát, vagy az edzést attól a bizonyos hétfőtől elkezdeni, és miért nem lehetett tanulási szokásaikon már szeptemberben változtatni? Miben különbözik ez az egy nap bármelyik másik naptól azon kívül, hogy mindenhol elrontjuk a dátumot?

Az ok talán az, hogy hirtelen feleszmélünk, megint észrevétlenül elmúlt egy év. Akaratlanul is, mint egy kisfilmet, visszapörgetjük gondolatainkat, mi történt ez alatt a rövidnek tűnő hosszú időszak alatt. (Nem olyan nehéz, mivel a facebook már december eleje óta ajánlgatta, hogy összeállít egy videót az emlékeimből.) Látjuk, a sikereinket, bukásainkat, és valahogy ez válthatja ki belőlünk a fogadalomtétel, a változtatás gondolatát. A sikerek azt, hogy jövőre is jól, vagy kicsit telhetetlennek tűnve még jobban teljesítsünk.

A bukások pedig őszintén remélem, hogy senkiben sem kudarcként és elvesztegetett időként maradtak meg. Ha a tavalyi fogadalmak közül valamelyik ismét felkerült a listára, az azt jelenti, hogy az illető elég kitartó ahhoz, hogy újra próbálkozzon, sőt látja magában a lehetőséget, hogy idén elérje céljait.

Minden év első napja egy olyan motivációlöket, aminek minden nap, legyen az szeptember 1, vagy június 15, ott kéne lennie az életünkben.

Biztosan jó érzés megtapasztalni, milyen, amikor év végére minden pont ki van pipálva azon a kis, vagy nagy cetlin. Nekem még nem sikerült ezt teljes mértékben megtapasztalnom. Valószínűleg ott rontottam el, hogy egyes dolgok, túl nagy, teljesíthetetlen kívánságok voltak. Pontosan ezért, ne nagy dolgokkal kezdjük, mert ha nem sikerül túljutni az akadályokon, hamar el fog menni a kedvünk a többi, akár teljesíthető dologtól is. Szemünk előtt ne rögtön az „új én” gondolat lebegjen, hanem apró lépésekkel haladjunk a “régi én, plusz még valami új” úton, ami talán kicsit tovább tart, de garantáltan megéri!

Dicsérdi Elizabet