A magyar kultúra (két) napja

Mennyit tudunk a magyar népszokásokról, történelemről, mennyire ismerjük a magyar nyelvet és ki, hogyan készíti otthon a gulyáslevest…

Néhány kérdés, ami „A magyar kultúra két napja” nevet viselő kollégiumi rendezvénysorozaton a középpontba került. Bőven volt program, amiből válogatni lehetett. Unatkozni nem igen maradt időnk, és gondolom senki sem bánta az ezzel elmaradt szilenciumot.

Az eseményt a kollégium zenekara nyitotta meg, majd ezután, akinek egy kis mozgáshoz támadt kedve, magyar táncházban vehetett részt Moizes Márton és segítői vezetésével. Amíg lent szólt a zene, az öt konyhában már javában főtt a gulyásleves és sültek a palacsinták. Bár ez már önmagában is egy jó csapatépítő programnak minősül, most mégis a helyzet úgy kívánta, hogy az elkészített étel még jobbra, még finomabbra és még kreatívabbra sikerüljön, mint máskor, ezért szükség volt a csapattagok teljes együttműködésére. Ezen népi ételek elkészítése nem tűnt túl nagy kihívásnak. Mégis, miközben terveztük a hozzávalókat szépen lassan kezdett megnyilvánulni az „Ahány ház, annyi szokás” mondás, kisebb vitákat kialakítva az ízesítés terén, aminek a végeredménye szerencsére nem örök harag lett. Tanultunk egymástól, és ha nem is mesterszakács, de legalább egy „kezdő konyhatündér” vált azokból is, akik egyébként nem sok időt töltenek a tűzhely mellett. Természetesen próbáltunk mindenki (főleg a zsűri) ízlésének eleget tenni, ami többé-kevésbé sikerült is. És ha mindenki első nem is lehetett, de a vacsorája két napra biztosítva volt, ami szerintem már önmagában is elég nagy siker egy kollégista életében.

A programok másnap délután folytatódtak. Az érdeklődők egy igazán érdekes és információkkal teli előadást hallgathattak meg a Szent Korona történetéről, és valódi jelentőségéről. Tudásunk bővítése után, újra csapatokba verődve, szellemi vetélkedő formájában szállhattunk harcba az újabb ajándékokért. Amellett, hogy a feladatok felmérték a magyar kultúrával kapcsolatos ismereteinket, mint mindig, most is szórakoztatóak voltak. Persze a végeredmény attól is függött, hogy merre fordult a szerencsekerék.

Sajnos az összes programon lehetetlen volt részt venni, de bármelyiket is választottuk biztosan jó hangulatban telt, és hozzájárult ahhoz, hogy egy kicsit másképpen, rendhagyó módon éljük meg a szürke hétköznapokat.

Dicsérdi Elizabet

Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Szinte rajongásig imádom a 20. századi Brit irodalmat, így például az Orwell által írt ’84 máig meghatároz. Az 1984-ről azért nem született máig írásom, mert szerintem túl sokan írtak már róla és lehet, hogy nem is tudnám megformálni a regényhez fűződő gondolataimat.

Az általam most bemutatni kívánt könyv hangvételében és végkifejletében sokkal inkább hasonlít a Triffidek napjára, arról már írtam egy cikket, amit ITT elolvashattok.
Még mielőtt a könyvre térnék, szeretnék írni egy kicsit az íróról, Ray Bradbury-ről. A cikk írása közben utána olvastam az életének, és ő írta a Marsbéli Krónikák című könyvet, ami érdekes ezzel a könyvel kapcsolatban, hogy a magyar progresszív rock királyai, név szerint a Solaris együttes első lemeze ennek a kisregénynek a zenei víziója. Bármilyen könyv olvasásához háttérzeneként teljesen megfelel, mert a számok egy kivételével teljesen instrumentálisak, tehát nem tartalmaznak szöveget.
Ha netán belehallgatnátok akkor ITT találjátok.

Hányan vannak közülünk, akik elolvassák a kötelezőt? Rengetegen még kérkednek is azzal, hogy mennyire nem olvasnak, ami azzal egyenlő mintha valaki azzal kérkedne, hogy ő milyen buta. Bevallom, én sem szoktam elolvasni minden kötelezőt, tőlem a középkori romantika, klasszicizmus fényévekre van, talán jelenlegi tananyagunkból a realizmus van kicsit közelebb.

De gondoljunk csak bele, mi lesz, ha a világ alkalmazkodni fog a társadalom igényeihez?
Könyvünkben pontosan ez történt, az emberekből szépen lassan, kikopott az olvasás, a tudás iránti vágy. Ez az egész odáig fajult, hogy betiltották a könyveket és felváltották az olvasást a mindenféle sorozatok és különösebb értékeket mellőző filmek, tűzőrségek alakultak, amik nem a várost pusztító tüzeket próbálták eloltani, épp ellenkezőleg, ők szították azokat, minden olyan helyen ahol valaki könyvet rejtegetett. A tűzőrök élvezték a petróleum szétlocsolását, a füst illatát, szinte gyűlölték a könyveket. Voltak olyanok is, akik életüket kockáztatták egy-egy példány biblia megmentéséért, végül ők is hamuvá váltak.

A könyv főhőse is egy ilyen tűzőr, életében nem olvasott még könyvet, de egy nap találkozik egy lánnyal, aki miatt elhatározza, hogy utána jár, mitől félti úgy a kormány a polgárait.
A mű világ nagyon abszurd, az emberek azt hiszik, hogy okosak, hogy műveltek, pedig azokról a történelmi, vagy éppen irodalmi szereplőkről csak egy két szót tudnak, hiszen ennyit tanítottak meg nekik. Gondolkoztatok már azon, hogy mitől művelt valaki? Állítom, hogy nem a lexikális tudásától, hiába tudod Nemecsek Ernő szemszínét, ha az általa elkövetett, gyerekek szemében hőstett nem jelent neked semmit. Persze nagyon jó kérkedni Könyves Kálmán híres mondásával „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat.” biztosan sok hasznát fogod venni, annak ellenére, hogy nem tudsz latinul.
A könyv által leírt valóságban az emberek észre sem veszik a beléjük áramló propagandát, a fiatalok nem találnak maguknak célt, az anyák nem nevelik a gyereküket, hanem intézetbe dugják. Az erkölcs számukra ismeretlen fogalom.

451 Fahrenheit-fok – az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd – másra írj.”- Juan Ramón Jiménez

Barna István

Club27

Club27… Jól ismert kifejezés lehet ez mindannyiunk számára. Ebbe az „égi táborba” tartoznak azok a fiatalon elhunyt zenészek, akik 27 évesen vesztették életüket.

Ezek az emberek főleg amerikaiak és nagyrészt a rock-és blueszene keretein belül tevékenykedtek. Jellemzően rejtélyes körülmények között haltak meg, halálozásukhoz köthető a különböző drogok használata (pl. kokain, heroin), valamint a mértéktelen alkoholfogyasztás. Az utóbbiaknak köszönhető gyakori önkívületi állapotok miatt az öngyilkosság sem volt ritka a „klubtagok” között.

A 27-esek klubja rengeteg olyan zenészt rejt, akik korai halálozásuk ellenére is, ilyen rövid idő alatt, olyan maradandót alkottak, amit csak nagyon kevesen, ezáltal hatalmas, kitölthetetlen űrt hagytak maguk után.

 Az „eredeti” tagok:

  • Robert Johnson (1911-1938): Az egyetlen „nem egyértelmű” tagja a klubnak, mivel születési éve vitatott. Kiemelkedő blues-zenész, akit azért nagyon fontos megemlíteni, mert a 60’-as 70’-es évek legmeghatározóbb zenészeit és zenekarait ő inspirálta (Eric Clapton, Led Zeppelin, Rolling Stones stb.).
  • Brian Jones (1942-1969): A Rolling Stones alapító gitárosa. Rejtélyes körülmények között saját medencéjébe fulladt.
  • Jimi Hendrix (1942. november-1970. szeptember): Halálának körülményei tisztázatlanok. Feltehetően a halálát megelőző este fogyasztott nagy mennyiségű alkohol és az arra beszedett altatók miatt a hányásába fulladt bele. A rock-történelem egyik legnagyobb gitárosának is nevezett Hendrix virtuózként bánt gitárjával, balkezes létére főleg jobbkezes gitárokat használt, lenyűgöző szólói közben gyakran pengette a húrokat nyelvével, fogával.
  • Janis Joplin (1943-1970): Rövid, 3 éves pályafutása alatt szintén beírta magát a „könnyűzene aranykönyvébe”. Nőként is képes volt a magaslatokra törni a rockzenében (nem a hímsoviniszta szól belőlem, csak hát valljuk be, nem igazán volt jellemző a nők jelenléte a korai bluesban vagy rockban). A kor jellegzetes hippijeként élte életét.
    1970-ben herointúladagolás miatt életét vesztette, ezzel csatlakozva a lassan népesnek nevezhető táborba.
  • Jim Morrison (1943. december-1971. július): A The Doors együttes énekese. Pályafutása a zenekarral egy igazi sikertörténet volt. Lemezeiket vették, mint a cukrot, számaikat mindenki kívülről fújta, Jim pedig a nők álmaként léphetett színpadra minden nap. Ez eddig mind szép és jó, de Morrison se maradt ki a drogfogyasztók és az alkoholisták egyre inkább bővülő társaságából. Mint minden zenész, ő is habzsolta az élvezeteket és életmódja kezdett átváltani önpusztítóba. Tisztázatlan körülmények között, 1971-ben fürdőkádjában érte a halál.
  • Kurt Kobain (1967-1994): A Nirvana együttes énekese, gitárosa. Együttesével pillanatok alatt befutottak, a hírnevet és a hatalmas rajongótábort felfogni és elviselni nehezen tudta, ő is drogokhoz nyúlt. Halálának oka vitatott. Egyesek szerint öngyilkos lett, azonban többen is azt állítják gyilkosság áldozata lett 1994-ben.

A leghíresebb tagokat még rengeteg híresség követte és nem csak zenészek. Napjainkig többen is tagjaivá válnak a klubnak, ezek közül is talán a 2011-ben Amy Winehouse alkoholmérgezés okozta halála rázta meg leginkább a világot.

   Fazekas Levente