Jó
érzéssel tölt el minket, hogy az álomiskolánkban vagyunk elsősök és azt
tanuljuk, ami érdekel! Nagyon jól érezzük magunkat az első naptól kezdve.
Először zavarban voltunk a suliban a folyosón, az ebédlőben, viszont már
teljesen feloldódtunk. Kicsit féltünk, hogy nem lesznek barátaink, nem lesz jó
az osztályközösség vagy esetleg a szobatársainkkal nem fogunk kijönni. A
gólyatábornak köszönhetően megismerkedtünk az osztálytársainkkal és talán már a
barátságok is elkezdtek kialakulni. A diákok és a tanárok egyaránt kedvesek
velünk és befogadóan viselkedtek már az elejétől fogva. A kollégiumi
szecskáztatás által a felsőbb évesekkel is közelebb kerültünk egymáshoz. Senki
sem nézett le minket amiatt, hogy újak vagyunk itt. Kollégistának lenni
nagyszerű érzés! Eleinte kissé nehezen szoktuk meg az új életmódot. A kollégium
lett az új otthonunk, és heti másfél napot vagyunk otthon a családunkkal, de
viszonylag hamar belerázódtunk. Mára már szinte teljesen normális, hogy
pénteken lesétálunk a suliba a csomagjainkkal és buszozunk délutánonként. Sok
embert ismertünk meg, és ami eleinte furcsa volt, utána már megszokottá vált,
hogy szinte minden második embernek köszönünk a folyosón. Összességében büszkék
vagyunk arra, hogy ESZI-sek vagyunk!
Bele
sem gondolunk nap, mint nap hányszor. Persze mint mindig, most is fontos
figyelembe vennünk az „Akinek nem inge, ne vegye magára” és a „Tisztelet a
kivételnek” íratlan szabályokat. Lássuk, mivel szédítjük más, illetve saját elménket,
az év minden napján.
Minden
január elsején kezdődik (vagy december 31, kinek hogy tetszik). Ismerősek azok
az újévi fogadalmak, melyeknek a betartása, valahol a hónap közepén elmaradt?
Ha a másoknak tett ígéreteinket komolyan vesszük, akkor a magunknak szántakat
miért nem? Kétlem, hogy képtelenek lennénk rá, csupán az első nehézségek során
alábbhagy a lelkesedés, majd bűnbánóan legyintünk egyet, mondván majd jövőre.
Végülis, csak az évszámot kell átjavítani a listán. Ezután előkaparjuk a
karácsonyról megmaradt táblás csokikat. „Csak egy kockát eszek”- suttogjuk
magunk elé, miközben már előre tudjuk, akciónkat, legalább 3 teljes sor bánni
fogja a finomságból. Véget ér a szünet, kezdődik az iskola. Természetesen, a „majd
szabadidőmben tanulok” kijelentés már rég értelmét vesztette.
Lányok,
szerintem egyikőnk sem a #iwokeuplikethis hashtaggel a feje fölött kel fel már
az első tanítási napon. Karikás szemek, amikhez néha még pár nem kívánt
pattanás is társul meglepetésként. Ilyenkor sietnek segítségünkre jó öreg
barátaink a sminkes készletből. Nyilván nem csak azt fedjük el, amit szükséges,
hiszen ha már belekezdtünk, csináljuk rendesen. Nem baj, ha valójában nem is
így nézünk ki. Nem tagadom, én is ezt csinálom. Már korán reggel hazudok
magamnak, és mindenki másnak, akivel aznap találkozok. Snapchat fényképek a
könyvkupacról, melyekből csak a fele került kinyitásra, és szorgalmasan megírt
jegyzetek, amik még jól néztek ki a képen, de úgy sem tanuljuk meg. Ha
lefotózom a sportcipőm, attól még nem mentem el futni, és nem lakok jól a
hamburgerről készült fényképemmel, amiből egyébként kivettem a zöldségeket,
mert nem szeretem. A filter még mindig csak a telefonon teszi szebbé a bőrt, és
egyébként is fura lenne, ha mindenki kutyafülekkel járkálna. A sok effekt
mellett, nincs is időnk felkészülni másnapra. Kamuzunk a festett hajjal, a
szoláriummal, és a kora reggel belőtt hajjal. Elhitetjük, hogy így vagyunk
természetesek. Mesterségesen tökéletesek.
Nem
is olyan könnyű őszintének maradni egy hazug világban nem igaz? Miért tesszük
ezt? Mert jobb így nekünk. Jobb a közérzetünk, és hirtelen, megszépít mindent,
azt is, amit valójában felesleges. Legyünk őszinték, legfőképp magunkhoz.
Szeressük, ami van, hiszen ha folyamatosan csak a javított verzióval
találkozunk, elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában. Az igazsággal,
megtisztelek másokat, megtisztelem magamat. Tisztában kell lennünk a valósággal
akkor is, ha filter nélkül kissé kiábrándító.
Legfőképpen
akkor, ha már nem tudunk varázslatos lepel alá rejtőzni.
Kedves olvasó! Egy olyan témával
készültem, ami egyáltalán nem vidám, de úgy érzem beszélnünk kell róla. Ugyanis
egyre gyakrabban előfordul a mai világban.
Érezted már azt mikor a lelkedben,
szívedben egy üresség tátongott? Vagy azt hogy a világ ellened fordult?
Szerintem a jelen időkben az emberek majdhogynem 100%-a átélte az előbb
említetteket.
Egyik nap egy (már) barátommal
beszélgettem, akit nem rég ismertem meg az Instagrammon. Már a negyedik
mondatunk az emberi filozófiáról szólt (pedig állítólag nem szeretem a
filozófiát). A mondat így szólt: “Egy rohanó világban élünk és mindenki csak
saját magára figyel, ahol nagy hangsúlyban van a kommunikáció hiánya”. De ezzel
mi mit sem tudunk csinálni. Vagy talán mégis?
Én: “De, ha a saját magad életét
szeretnéd megkönnyíteni, akkor egy olyan ember leszel, akit mindenki
megbecsülhet, felnézhet rá, ki áll magáért és másokért, ezt mind, úgy hogy
ember maradsz. Mindent meg lehet oldani, csak akarat és elszántság kérdése.
Minél többet segítünk, valakin annál boldogabb leszel Te is és Ő is.”
Barát: “Hát basszus Te vagy az első
ember, aki ilyet mond és így elmondja ezeket, becsülöm a gondolkodásmódodat és
örülök, hogy megosztod velem a gondolataidat! Bár az utolsó mondattal annyira
nem értek egyet. Én amióta eszemet tudom, segítek mindenkin, ahogy tudok.
Amióta dolgozom, azóta anyagilag is tudok támogatni embereket és előtte is
próbáltam. És itt jön az, hogy oké hogy ő boldogabb lesz, de mi van akkor,
amikor én kerek segítséget és nem kapok?! Amikor már nagyon sok alkalom után is
segít az ember és ugyan az a helyzet akkor nem nem vagyok boldog. De mégis segítem és támogatom…”
Én: “Nagyon sok ember nem tudja és
nem is akarja elképzelni, hogy az az ember, aki segítséget nyújt másnak, min
kellett keresztül menjen az életében, hogy olyan legyen. És sajnos már az a
természetes az emberekben, akik csak saját magukra gondolnak, és már kincsnek
számít egy olyan személy, akik a mások érzelmeit, életét is a szeme előtt
tartja.”
Barát: “Ebben is igazad van. És
tudod én azt szoktam mondani, ha minden ember olyan lenne, mint én csak 20%-ban
akkor csak annyiban változna a világ, hogy minden ember másnak akarna jót és
mosolyt akarna csalni mindenki arcára, mert nem mindegy, hogy ha bemész egy
boltba és azt mondod, hogy “hello” vagy mosolyogva hogy “szép jónapot” és
megkérdezed az eladót, hogy hogy van…”
Az
ismerőseim 98%-a úgy ismer engem is hogy egy vidám hülyegyerek vagyok, de az
sem mindegy hogy mit mutat az ember kifelé 🙂 mert lehet hogy legbelül egy összetört
ember vagy és csak mosolyogsz…
Éld az
életet úgy, hogy hogy önmagad légy. Szeresd magadat és embertársaidat!
Biztos mindenkinek már
eszébe jutott – legyen fiú vagy lány – a jogosítvány szerzés. Valaki el sem
tudja képzelni, mi az az elsőbbségadás vagy miért kell kis íven jobbra
kanyarodni, más pedig már 4 éves korától ezzel kel, fekszik, na meg persze a
benzingőzzel. Ha nem is akarsz jogosítványt szerezni, egy idő után be kell
látnod, hogy az autó a mai világban létszükséglet és nem kényelmi szempont,
mert mindig történhet valami, aminél nincs idő megvárni a buszt, vagy taxit
hívni. Ilyenkor nagyon jól jön egy autó.
Én már egész kis
koromtól fogva autót akartam vezetni, de mégis közel 13 hónapomba telt
megszerezni a kis rózsaszín kártyácskát. Így, rengeteg tapasztalattal
felvértezve szeretnék segíteni azoknak, akik elérték a kellő korhatárt, és
szeretnének végre autót vezetni.
Az egész úgy indul,
hogy kell találnod magadnak egy szimpatikus autós iskolát, hogy elkezdhesd a KRESZ
tanfolyamot. Az autós iskola kér egy egészségügyi alkalmasságit, amit a
háziorvos állít ki, változó díj ellenében. A KRESZ-t vagy rendes tantermi
oktatással lehet elsajátítani, vagy az e-Titán rendszerén át online. Ezt a
szakaszt lezárja a KRESZ vizsga, ami ma már teljesen digitális. A legközelebbi
vizsgaközpontban kell érintőképernyők előtt válaszolni 55 kérdésre, amiből 10
db hárompontos, a többi 45 pedig egypontos, viszonylag egyszerű kérdés. Én
tantermi oktatáson vettem részt, ami vizsgával együtt 45 ezer forint volt,
ebből az állam visszatérít 25 ezer forintot, ha kitöltöd az igénylőlapot (link:
http://kreszvizsga.ujnemzedek.hu/), és még nem múltál el 20 éves.
A KRESZ tanfolyam
alatt ideális megcsinálni az elsősegély vizsgát is. Ez az egészben a
legkönnyebb, kimerül 2 tantermi órában és 1 vizsgában. Ez vizsgával együtt
18.000 forint.
Mindez után jön a
mókásabb rész, maga a vezetés oktatás. 30 óra tömör gyönyör 5000-5500
forintért. Vannak autós iskolák, amelyek magára hagyják a tanulóikat az oktató
választásban, de szerencsére nem ez a jellemző. Itt nagyon kell figyelni, mert
egy-két oktató nem a legbarátságosabb ember, akivel találkozhatunk, sokakat
azonnal elriasztanak hosszú időre. Had osszak meg egy személyes tapasztalatot! Én
közel 5 hónapig vártam az egyik oktatóra, hogy elkezdjen oktatni, de hiába
hívtam fel 3 hónap után már hetente, mindig csak szabadkozott, de sosem adott
időpontot. Így autósiskolát kellett váltanom, hiszen jött a nyári szünet, és
mivel kollégista vagyok, nem tudtam volna bejárni otthonról. A lakhelyemhez
közeli, egyetlen autósiskolához iratkoztam át. Akiknél már a papírok
kitöltésének napján vezethettem. De mivel rengeteg tanulójuk volt, nem tudtam
csak heti 1-2 órát a volán mögött tölteni 5 hónapon át minden szombat reggel
hatkor keltem, néha pénteken iskola után, hulla fáradtan mentem az éjszakába
még vezetni pár órát. Mikorra kijött a 29 órám már elegem volt az egészből. De ha jó oktatót fogunk ki, 29 plusz a vizsga
órája, ami szükséges vezetésből, nagyon hamar elrepül. Én persze az első
vizsgámon egy irányjelző kint hagyása miatt meg is buktam, szóval vehettem még
pár órát. De a második vizsgám sikeres volt! A jogosítványt egy keddi napon
igényeltem, de már pénteken a kezemben volt.
Tanuljatok a hibáimból, ha jól csináljátok az egész
jogosítvány kész lesz 2 hónap alatt!
Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen végzős, akinek hasonlóan néznek ki a hétköznapjai:
Vagyis elnézést, rosszul fogalmaztam, hiszen nem csak az érettségi előtt állók kiváltsága ez, hanem minden diák életében megjelenő probléma. Évről évre feljebb lépünk a nagybetűs élet létráján, majd mire már azt gondoljuk, hogy minden rendben van, valami hasonló történik.
És hogy mi erre a megoldás? Egyszerű, miután párnánkba temetkezve kisírtuk magunkat, vegyük kezünkbe az igazán érdekfeszítő témákkal megtöltött tankönyveket és álljunk neki magolni. Ha ez már megy, az életünk pont olyan stabillá válik majd, mint ez a macska kaparófa. Tehát semennyire.
Ha valaki megkérdezné, hogy mit érzek most, körülbelül 5 hónappal az érettségi előtt, a következő szavakat használnám. Reménytelenség, kétségbeesés és legfőképp kimerültség. Persze mindent a jó cél érdekében. A kérdés az, hogy hogyan csinálhatnék a nap 24 órájából legalább 48-at. Sajnos sehogy. És mit tegyek azért, hogy mindenből kiválóan teljesítsek? Tudom, tanulni, tanulni és tanulni, de ez valljuk be, elég könyörtelen annak ellenére, hogy ez az egyetlen megoldás. Főleg, mivel mindannyiunk motivációja, mint egy lufi, egyik pillanatról a másikra száll el.
Kivéve, ha úgy döntünk, elég erős lufik leszünk ahhoz, hogy holmi rossz jegy, megakadályozzon minket céljaink elérésében.
Ehhez viszont az kell, hogy tudatosan beosszuk, mikor mit kell tenni, ezzel a legtöbbet kihozni magunkból. Lehetőleg nem így.
Tehát lássuk, mik azok a dolgok, amik segítségével sikeres tanévet zárhatunk.
Az első, ami úgy gondolom a legfontosabb, hogy felismerjük, nem lesz szükségünk minden ismeretre életünk során. Állítsunk fel célokat, és ezek alapján egy fontossági sorrendet, hogy a legtöbb energiát abba a tárgyba fektessünk, amivel valóban szeretnénk foglalkozni a későbbiek során. És igen ott van még sok minden más, ami egyáltalán nem érdekel, de arra ne úgy tekintsünk, mint nyűgre, hanem mint lehetőségre ahhoz, hogy az élet számos területén tájékozottak legyünk. És ha ezt képesek vagyunk alkalmazni, már is ritkábban kap el a minipánik a tennivalók lecsekkolásánál. A második tanácsom, hogy kérj segítséget. Itt nem feltétlenül a tanári, vagy egy barát segítségére gondolok, hiszen a fogalmakat és a képleteket sajnos nem tudják megtanulni helyetted. Ha már nagyon reménytelen a helyzet, igyál egy kávét (persze megfelelő mennyiségben) vagy zöld teát, ami segít koncentrálni. A koffein nem olyan rossz, mint amilyennek sokan gondolják. Gondolom, nem volt nehéz rájönni, hogy most jön a mozgás. Ha hosszabb edzésekre nincs is időd, de használd ki a 10 perces szüneteket arra, hogy (ha ugyanabban a teremben is van órád) legalább a folyosón sétálj egy kört. Sajnos akármennyire is szeretnénk, a munka nem ér véget azzal, hogy elfogytak az órák. Egy kiadós pihenő után sok minden vár még ránk. Ennek ellenére figyeljünk arra, hogy ez a sok teendő ne menjen az alvás és kipihentség rovására. Ha ügyesen osztod be az időd, a feladatok egy része tud várni a következő napig.
Természetesen vannak olyanok, akik ezek nélkül a tanácsok nélkül is könnyedén veszik az akadályokat, de ha valaki olyan, mint én, annak ez a pár dolog sokat segíthet. Az pedig, hogy nekem bejött-e, majd néhány hónap múlva kiderül. Addig is kívánok mindenkinek sikeres tanévet és azt, hogy ilyen elégedett arccal írja meg az összes meglepetés dolgozatot.
