Henry Ford és a country???
A country, amiről mindenkinek az amerikai
cowboyromantika jut eszébe és az, ahogy szekéren ülve egy tipikus redneck
család utazza át a western filmek kietlen, whiskyszagú pusztáit…
Henry Ford. A Ford Motor Company alapítója, az autóipar, a futószalagos
gyártósor és a modern tömeggyártás egyik úttörője…
„OOKÉÉ, de a kettőnek mi köze van egymáshoz?”
Kevesen tudják, hogy Ford akkora antiszemita és
rasszista volt, hogy Hitler egyfajta példaképként tekintett fel rá. Megemlítette
őt a Mein Kampf-ban, illetve emberméretű portréját elhelyezte dolgozószobájának
falán.
A 20. század elején Amerikában első fénykorát élte a blues és a jazz, ami
tipikusan a feketék zenéje. Amerika egyik leggazdagabb emberének azonban ez nem
tetszett. Magát a zenét és a táncot, amit jártak rá ízléstelennek és
állatiasnak tartotta, undorodott és irtózott tőle. Elmélete szerint a jazzt a
zsidók találták ki, hogy kontrollálni és uralni tudják a feketéket, majd őket
felhasználva egy speciális zsidó trükkel leigázzák a világot. Hitt ebben, mint
még sokan mások, így kihasználta lehetőségeit a műfaj visszaszorítására.
„Persze, de, hogy lehet egy virágzó stílust elnyomni?”
Nos, ugyanebben az
időszakban született meg Tenessee államban a country zene, amit tipikusan fehér
emberek játszottak. Nem is találni fekete country zenészeket. Fordnak ez egy
tökéletes ok volt, hogy hatalmas összegekkel támogassa a stílust. Éppen kapóra
jött számára a rádió, mint a műfaj „hittérítő” eszköze. Kész vagyont ölt az
erkölcsös, tiszta, „ellenjazz” vonulat koncertjeibe, albumaiba.
A második világháborúban a katonák számára a honvágy és az amerikai életérzés
megtestesítőjévé vált a country.
A történet szépséghibája pedig az, hogy hiába sikerült az egész világ számára
ismertté tennie a countryt, a jazzt elpusztítani nem tudta, sőt míg a country
megmaradt egyfajta amerikai népzenének később southern rockként kiteljesedve,
addig a második világháború után a jazznek számtalan oldalhajtása és stílusiránya
született.
Fazekas Levente