Könyvajánló

Szent Johanna gimi

Leiner Laurát a legsikeresebb magyar írók között tartjuk számon. Legalábbis mi tinédzserek biztosan.
Népszerűségét regényeinek köszönheti, és annak, hogy ilyen odaadással írja meg a történeteket, hogy ilyen humoros és izgalmas naplóregényt tudott nekünk alkotni, mint A Szent Johanna gimi. Könyveit leginkább a 14-19 éves lányok kezébe ajánlom, de akár jófej anyukák is végigolvashatják a sorozatot (tapasztaltam). Akik esetleg nem szeretnek olvasni, azoknak mondom, hogy ez a könyvsorozat garantáltan a kezedben ragad. Laura, sajátos humorral bíró alkotását csupán néhány éve írta, és ez kitűnik a nyelvezetéből is.
Kiderül az is, hogy mennyire fontosak a barátok, és a szülők támogatása egy tininek.
Ez is, mint a legtöbb „Love story”, egy gimnazista lányról szól, Rentai Renátáról, aki kitűnően tanul, suliújságot szerkeszt, és odavan Valakiért.
Szeretni fogod, mert ez egy sorozat, amely itt és most játszódik, veled egykorú tinikről, akiknek a szüleik kész tragédiaként élik meg a serdülővé válásukat. Ezt Reni a legjobb barátnőivel, Virággal és Kingával tökéletesen megcáfolják. Ők nem tragédiaként élik meg ezt, hanem rengeteget szórakoznak, hiszen ebben a budapesti magánsuliban szinte határtalanok a lehetőségek, mind a tanulás, mind a kikapcsolódás terén.
Reni egész életében a „nyomik” táborát erősítette, még akkor is, amikor a parancsolgató, és mindenkit kritizáló Kinga, és a kissé lüke, de felettébb tehetséges Virág a legjobb barátnőjévé vált.
Reniék osztálya nem egy átlagos osztály. Ott van például Andris és Robi, ők az osztály rockerei, akik ovis koruk óta legjobb barátok, és biztos nem csinálnak semmi „hülyeséget” (egymás nélkül).
Virág, aki az első két évben emós volt, majd átment „hippibe”.
Kinga, aki nem bírta elviselni, ha veszít, és mindenből versenyt csinált.
Jacques, aki kilencedik év elején még egy szót sem tudott magyarul, mert ő egyenesen Franciaországból jött.
Gábort észre sem vették, hogy létezik, vagy, hogy egyáltalán ebbe az osztályba jár.
Ricsi, na Ricsi az aki az igazgatóhelyettesnél (Máday) minden nap kiveri a biztosítékot.
Hogy miért? Szemöldök piercing, tetoválás, raszta haj, házirendszegés…
Arnold. Ő olyan, aki egyszerre volt stréber, és ultrastréber, akit mindenki gyűlöl – na jó, van egy valaki aki nem. Arnold és az ő csípős beszólásai.
Tizedikben változik a felállás, belép Macu, egy félig japán, félig magyar diák, akit a kütyü-, és iPhone-bolond Dave eleinte egyáltalán nem bírt. Na de később…
Zsolti, aki nagyon szeret enni, és ez meg is látszik rajta, ám Kinga egyik beszólása után elhatározza, hogy megváltozik, ezért Dave összeállított egy edzéstervet is neki.
Nos, itt van Dave (Dávid), ő az osztály mindenese, ez alatt értek kamuigazolásokat, partiszervezést, edzéstervek kidolgozását, suliújság fotóst, és még randigurut is.
És végül, de nem utolsó sorban CORTEZ (Ádám), aki az iskola – ha nem a kerület – legmenőbb sráca és minden lány oda meg vissza van érte, de látszólag semmi jelét sem mutatja, hogy érdekelné Reni, ám mindez megváltozik egy napon… December 20. Minden SzJG rajongónak jeles ünnep, de nem akarok spoilerezni.
Laura egy olyan naplóregényt írt meg, mely százak, ezrek életét, és gondolkodását változtatta meg, és nem túlzok, köztük vagyok én is, aki még többedszerre is szívesen veszi kezébe a könyveit, és olvassa el újra, meg újra, mert ez a könyvsorozat letehetetlen. Íme, néhány részlet, kedvcsinálónak:
… „– Nem kéne neki valami homeopátiás nyugtató? – tűnődött Macu.
– De, adjál neki kínai csodaszert – javasolta Zsolti.
– Még mindig japán vagyok – közölte Macu.”…

… „ – Tessék –nyújtotta sóhajtva Corteznek a vonalzót, aki megrázta a fejét.
– Tartsa csak meg. Emlék…
– Nos – szegte fel az állát Máday. – Elképzelhető, hogy kirakom. Így mindig emlékezni fogok a legidegesítőbb Szent Johanna-s osztályra.
– És a legmenőbbre –egészítette ki Ricsi.
– És akiket a legjobban szeretett –mutatott Zsolti szívet az ujjaiból.
– És a legokosabbakra –üvöltötte Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
– És akik még az utolsó nap is simán felnyomták a wifit –pötyögött Dave a telefonján.
– Hogy mondod? –kerekedett el Máday szeme.
– Öhmm. Úgy értem, gyenge a hálózati kulcs – javította ki magát Dave, aztán behúzott nyakkal nyomkodta tovább a telefonját.”…

Szilágyi Bogi

#szeretemazolvasoimat by: Laura

Könyvajánló

„A Galaxis Utikalauz Stopposoknak egy szerfelett figyelemreméltó könyv. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában – bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!”

A történet galaktikus stopposokról szól, akik természetesen rendelkeznek egy példánnyal ebből a rendkívül figyelemreméltó könyvből. Mondjuk ezek a stopposok nem mind emberek, de köztük van  galaxis elnöke, az Útikalauz egyik kurátora méghozzá Ford Trillian. Ő egy teljes véletlen folytán tart velük akárcsak a főszereplőnk Arthur Dent, aki szerencséjére elhagyja a földet… Ami valahol a 12. oldal környékén felrobban. Ez a történet nagyon szövevényes. Képzeletbeli indaként körbefonja a választ az „Életre, a Világmindenségre meg Mindenre”. Azért elmondom, hogy a válasz 42. Na de mi a kérdés?

Ha a második sornál tovább tudtad olvasni a könyvajánlót és valahol itt kezded elveszíteni a fonalat, előre szólok, hogy a könyv tele van ilyen logikai viszályokkal. Például tudtad, hogy az Univerzum lakatlan? Hallottál már a cipőgyártási eseményhori-zontról? Tudtad, hogy a végtelen valószínűtlenség generátor elkészítéséhez csak egy véges valószínűtlenség generátor és egy csésze tea kell? Tudod az okát, hogy miért jelent meg egyszer csak egy ámbráscet a Magrateah felszíne fölött közel 8 mérföldre?

 

Millió ilyen kérdést tehetnék fel, de a legjobb lesz, ha elolvasod Douglas Adams könyvét, amelynek a teljes címe: Galaxis Utikalauz Stopposoknak. És nagyon vigyázz, mert a történetünk a világ egyetlen öt részes trilógiája, tehát ha a „Viszlát és Kösz a Halakat” olvasod először, garantáltan semmit sem fogsz érteni. Kellemes időtöltést kívánok!

Barna István

Könyvajánló: A triffidek napja

John Wyndham: A Triffidek Napja

Az emberiséget nem teljesen leigázó csapások pozitívuma, hogy ilyenkor a túlélők repülő rajtból indulhatnak. A világon megmaradt készleteket (például ilyen az élelmiszer és az üzemanyag) felhasználva tudnak önállósodni. Hiszen a konzerv is egyszer elfogy, az ekevas is eltörik. Így a túlélők gyerekeinek végül meg kell tanulniuk teljesen ellátni magukat.

A könyvben a vég nem olyan egyértelmű, mint a filmekben. Az emberiség túlnyomó többsége elveszti a látását egy meteoreső által. A legnagyobb problémát nem is ez jelenti, hanem a triffidek. Ezek húsevő növények, amik járnak… Pontosabban viccesen bicegve képesek a helyváltoztatásra. Szerencsére ezen adottságuknál fogva az ellenük való harc nem olyan esélytelen. Mivel ezekből a növényekből rengeteg van világszerte, ezek jelentik a legközvetlenebb veszélyt hőseinkre. Utánuk természetesen maga a természet és az ember – senki se gondolja, hogy a túlélők összetartanának. Abban általában az összes nagy csoport hasonlít, hogy nem szeretnék újraépíteni az előző világot. Ez a világ természetesen Nagy-Britanniára korlátozódik, hiszen nem tudni, mi történt más földrészeken. Nincsenek csoportok közötti ütközetek, konfliktusokból viszont nincs hiány, bár a legtöbb csoportnak még a nevét se tudjuk.

A helyzet rengeteg kérdést vet fel, nem egyszer ugrik ki valamelyik vak ember az ablakon (általában hősünk szeme láttára). Persze vannak kifejezetten vicces helyzetek is a könyvben.

Főszereplőnk egy biológus (halvány biokémiai ismeretekkel), aki a triffidekkel dolgozott a katasztrófa előtt. Szerencséjére éppen akkor kórházban feküdt fáslival a fején, tehát nem láthatta a meteorokat. Ezek után kibillen a szürke mindennapjaiból (mint mindenki más), hiszen életben kell maradnia és életben kell tartania másokat.

A könyvből rengeteg filmadaptáció készült, ezeket viszont nem ajánlom senkinek.

 

Barna István