Hogyan csináljam?

Sikeres érettségi kezdőszett

Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen végzős, akinek hasonlóan néznek ki a hétköznapjai:

Vagyis elnézést, rosszul fogalmaztam, hiszen nem csak az érettségi előtt állók kiváltsága ez, hanem minden diák életében megjelenő probléma. Évről évre feljebb lépünk a nagybetűs élet létráján, majd mire már azt gondoljuk, hogy minden rendben van, valami hasonló történik.

És hogy mi erre a megoldás? Egyszerű, miután párnánkba temetkezve kisírtuk magunkat, vegyük kezünkbe az igazán érdekfeszítő témákkal megtöltött tankönyveket és álljunk neki magolni. Ha ez már megy, az életünk pont olyan stabillá válik majd, mint ez a macska kaparófa. Tehát semennyire.

Ha valaki megkérdezné, hogy mit érzek most, körülbelül 5 hónappal az érettségi előtt, a következő szavakat használnám. Reménytelenség, kétségbeesés és legfőképp kimerültség. Persze mindent a jó cél érdekében. A kérdés az, hogy hogyan csinálhatnék a nap 24 órájából legalább 48-at. Sajnos sehogy. És mit tegyek azért, hogy mindenből kiválóan teljesítsek? Tudom, tanulni, tanulni és tanulni, de ez valljuk be, elég könyörtelen annak ellenére, hogy ez az egyetlen megoldás. Főleg, mivel mindannyiunk motivációja, mint egy lufi, egyik pillanatról a másikra száll el.

Kivéve, ha úgy döntünk, elég erős lufik leszünk ahhoz, hogy holmi rossz jegy, megakadályozzon minket céljaink elérésében.

Ehhez viszont az kell, hogy tudatosan beosszuk, mikor mit kell tenni, ezzel a legtöbbet kihozni magunkból. Lehetőleg nem így.


Tehát lássuk, mik azok a dolgok, amik segítségével sikeres tanévet zárhatunk.

Az első, ami úgy gondolom a legfontosabb, hogy felismerjük, nem lesz szükségünk minden ismeretre életünk során. Állítsunk fel célokat, és ezek alapján egy fontossági sorrendet, hogy a legtöbb energiát abba a tárgyba fektessünk, amivel valóban szeretnénk foglalkozni a későbbiek során. És igen ott van még sok minden más, ami egyáltalán nem érdekel, de arra ne úgy tekintsünk, mint nyűgre, hanem mint lehetőségre ahhoz, hogy az élet számos területén tájékozottak legyünk. És ha ezt képesek vagyunk alkalmazni, már is ritkábban kap el a minipánik a tennivalók lecsekkolásánál. A második tanácsom, hogy kérj segítséget. Itt nem feltétlenül a tanári, vagy egy barát segítségére gondolok, hiszen a fogalmakat és a képleteket sajnos nem tudják megtanulni helyetted. Ha már nagyon reménytelen a helyzet, igyál egy kávét (persze megfelelő mennyiségben) vagy zöld teát, ami segít koncentrálni. A koffein nem olyan rossz, mint amilyennek sokan gondolják.
Gondolom, nem volt nehéz rájönni, hogy most jön a mozgás. Ha hosszabb edzésekre nincs is időd, de használd ki a 10 perces szüneteket arra, hogy (ha ugyanabban a teremben is van órád) legalább a folyosón sétálj egy kört.
Sajnos akármennyire is szeretnénk, a munka nem ér véget azzal, hogy elfogytak az órák. Egy kiadós pihenő után sok minden vár még ránk. Ennek ellenére figyeljünk arra, hogy ez a sok teendő ne menjen az alvás és kipihentség rovására. Ha ügyesen osztod be az időd, a feladatok egy része tud várni a következő napig.

Természetesen vannak olyanok, akik ezek nélkül a tanácsok nélkül is könnyedén veszik az akadályokat, de ha valaki olyan, mint én, annak ez a pár dolog sokat segíthet. Az pedig, hogy nekem bejött-e, majd néhány hónap múlva kiderül. Addig is kívánok mindenkinek sikeres tanévet és azt, hogy ilyen elégedett arccal írja meg az összes meglepetés dolgozatot.

Dicsérdi Liza

Szecskák ’19

Szeptemberben elérkezik a 12-dikesek kedvenc eseménye és programja, a szecskaavató. Egy hónapig segítettünk, ágyaztunk és mosogattunk a végzősök helyett úgy, ahogy anno ők is tették.
Végül elérkezett a 25-i este, amikor utoljára kívánunk jó éjszakát a végzősöknek szecskaként.
Másnap elkezdődött az, amire annyit vártunk!

Pizsamában és csákóban lementünk a nagyklubba. Nagy izgalommal hallgattunk, vajon ki lesz az első akit “megszivatnak”. A welcome drink elfogyasztása és a búvár-effektus legyőzése után mindenki sorra került a feladatokban.
Titkon mindegyikünk reménykedett, hogy kimaradtunk a névsorból valamilyen csoda folytán, de nem.

Miután túléltük a tojáskvízt, a lufi borotválást, a lufi durrogtatást, a bébi étel etetést, a lisztes csokis feladatot, a tejfejést, az öltözést és még sok megpróbáltatást, megválasztották a szecskakirályt és -királynőt, az udvarhölgyet, az udvari bolondot, és letettük a szecska esküt.
Összességében nagyon jól éreztem magam, nagyon vicces és hangulatos volt a műsor, és szerintem a kilencedikesek közt ezt mindenki így gondolja. A feladatok nem voltak durvák, és elég jó csapatépítőként szolgált a rendezvény.
Alig várom már, hogy négy év múlva mi üljünk a zsűrik helyén!

Dorozsmai-Varga Laura

A rajzokat készítette: Szebellédi Erik