Esős Itália

  1. szeptember 9-én reggel 5 órakor kezdetét vette utazásunk Olaszországba. Az utazás során az időjárás elég pocsék volt, de úticélunkat elérve a nap is kisütött. Délután 3-kor el is foglaltunk szállásunkat Bibione-ban. Ezután egyből a tengerpart felé vettük az irányt. Első programunk a rossz idő miatt elmaradt, ezért csak vásárolni voltunk Jesolo-ban. Hétfőn Padovába mentünk várost nézni, ahol megkóstoltuk az igazi olasz pizzát. Ebéd után bepillanthattunk a Szent Antal templomba is. Kedden szabad programunk volt, mindenki felfedezhette Bibone-t. Kipróbáltuk a hatszemélyes bicikliket, végig néztük a vásársorokat. Volt, aki tengerpartra, volt, aki vidámparkba ment.

    Szerdán Velencébe vettük az irányt. Ez volt kirándulásunk fénypontja, ugyanis a rengeteg eső mellett végre kisütött a nap is. Először Adorján tanár úr vezetett végig minket a főbb nevezetességeken, mint például a Sóhajok hídja, Szent Márk tér és a halpiac. Ezután mi is kaptunk szabadidőt, hogy barangolhassunk a városban. A szabad program alatt sok üzletbe jártunk, megtekinthettük a Szent Márk bazilikából nyíló velencei panorámát, majd ismét hajóra szálltunk és visszautaztunk Bibione-ba. Még aznap este összepakoltunk, másnap reggel pedig Magyarország felé vettük az irányt. Összegezve a rossz idő ellenére sokat fürödtünk a tengerben, és a hangulatunk is gyakran hágott a tetőfokára.

Dávid Dóra, Tóth Eszter, Varga Seila

A KENGYELFUTÓ GYALOGKAKUKKOK GYŐZELME

  1. 09. 30-án, immár 37. alkalommal került megrendezésre a Tolnai Tarisznyások Környezetismereti Versenye, amelynek idén Nagydorog adott otthont. Iskolánkból két csapat is indult, egy lánycsapat, illetve egy vegyes csapat. A lánycsapatot Ábel Zsóka, Röhberg Melinda, Szabó Sára és Szilágyi Krisztina alkotta, míg a vegyes csapat tagjai Botos Krisztián, Gál Csenge, Gyalus Bence és Moizes Márton voltak. A feladat egyszerű volt. Nagydorog helytörténetéhez kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni, illetve megadott helyekre kellett elmenni, és ott kilyukasztani a helyhez tartozó kis négyzeteket, pont, mint a tájfutásnál. Segítséget nyújtottak a különböző épületeknél és emlékműveknél kihelyezett kis szövegek. A feladatokra 3 órát adtak a verseny szervezői. A maximális pontszám 100 pont volt, az időt csak abban az esetben vették volna figyelembe, ha holtverseny alakult volna ki. Minden csapatnak ki kellett találnia egy csapat nevet. A mi nevünk a Kegyelfutó gyalogkakukkok lett. A verseny részünkről kisebb nehézségekkel indult, mivel mire oda kerültünk, hogy átvegyük a kérdéseket, térképet és válaszlapot tartalmazó borítékot, addigra elfogytak a csomagok, és össze kellett állítsanak még egyet. Így két perces hátránnyal indultunk neki a versenynek. Sorra vettük a helyeket és feladatokat, melyek közt szerepelt az evangélikus és katolikus templom, az iskola udvara és víztornya, a kalap és sipkamúzeum és a régi tűzoltókocsi. Legelőször végigmentünk a helyeken és kifényképezgettük a kis szövegeket, de annyi kis szöveg volt, hogy a végére már nem találtuk a kérdésre a megfelelő szövegrészt vagy választ, ezért visszamentünk a helyekre és újra kerestük a válaszokat. A megoldás egy régies nyelvezetű mondat volt, ami még inkább nehezítette a dolgunkat. Végül minden nehézség ellenére körülbelül 1,5 óra alatt végeztünk a feladatokkal és visszaértünk az iskolába, ahol leadtuk a megoldó lapot. A verseny után a szervezők indítottak egy szerencsefutamot, melyre osztálytársunk Gyalus Bence is nevezett. A verseny két körből állt: egy előfutamból, illetve egy döntőfutamból. Az előfutamból épphogy továbbjutott a döntőbe, viszont a végső megmérettetésen esélyt sem adott a többi versenyzőnek. A szerencsefutam után következett az eredményhirdetés, melyen megtudtuk, hogy a korcsoportunkból első helyen végeztünk. Nagyon jól éreztem magam, valószínűnek tartom, hogy jövőre is indulunk majd a versenyen!

Szilágyi Krisztina

…És már gólyák sem…

 

Szeptember 29-én tartottuk az idei gólyabált. A négy gólya osztály előadással készült eme nemes eseményre. Mindegyik osztály keményen készült a műsorára, amelyen meg is látszott ez az igyekezet. Az igazgató úr beszéde után elkezdődtek a szereplések. Először a 9/A adhatta elő kaotikus magyarországi olimpiáját. Öt ,,versenyszámot” mutattak be, mindegyikben egy kis csavarral. Bár az ötből kettő nem is hivatalos versenyszám az igazi olimpián, mégis szép kerek előadás született belőle. Másodszorra a 9/B következett egy táncos előadással, melyet a közönségnek feketén-fehéren mutattak be. Ez után a 9/C modern táncot adtak elő, mely az elkövetkező 4 évet volt hivatott bemutatni. Utoljára a reflektorfény a 9/D-re vetült. Mindenki meglepetésére ők is táncoltak. Ezt követte a közös kacsatánc, azt viszont nem sikerült kitalálni, hogy mi köze a kacsának a gólyához. Végül jött a lényeg… Elérkezett az, amire minden gólya diák és tanár várt, a gólya eskü letétele. Ezután már mindannyian teljes értékű ESZI-s diák (vagy tanár) lettünk. A műsor után a szülők, tanárok és diákok úgy érezhették magukat, mintha egy diszkóklubban lennének, legfőképpen azért, mert az iskola szervezett egy diákbulit, melyben mindenki áttáncolhatta az éjszakát egész este 11-ig J. Mindenki remekül érezte magát és sok-sok új emlékkel térhetett haza.

R.K.

 

Már nem vagyunk szecskák!

Idegesen léptük át szeptember 28-án a nagyklub küszöbét, hiszen délután hatkor megkezdődött a 9. osztályosoknak szervezett szecska avató. Minden egyes elsőévesen megtalálható volt a pizsama és a csákó összeállítás.
A programot egy érdekesen összeállított itallal kezdtük, amiben a citromlétől kezdve a citromfacsaróig világon minden volt. Ezek után a “szecskák” leültek a földre a tizenkettedikesek elé, és várták a következő megpróbáltatást. Nem is kellett sokat várni, rögtön bele is vágtak a közepébe. Első feladatként egy fiú-lány párosnak kellett megmosni egymás fogát, ám a feladatok között szerepelt csukott szemmel etetés, “ki tud több ruhát felvenni?” kihívás, illetve pár fiú hajára tojás is került. A végére a feszültség szinte teljesen elszállt, és minden kilencedikes viccként fogta fel az egészet. Személy szerint nagyon jól éreztem magam, a feladatok egyáltalán nem voltak durvák, végülis az egész lényege az ismerkedés volt ami sikerült is.
Bali Eszter

Gólyatábor 2017.

Megrendezésre került 2017. augusztus 24-25-én az Energetikai Szakgimnázium és Kollégium gólyatábora, amelyben egyaránt nagy szerepe volt az újonnan érkező diákoknak, emellett persze a szervezőknek is. A kétnapos esemény egy gyors regisztrációval és lepakolással kezdődött. Mindezek után a 9. évfolyamosok első osztályfőnöki órája jött, ahol nemcsak osztálytársaikat, hanem osztályfőnökeiket is alaposan megismerhették az iskola legfiatalabb tanulói. Persze ezek után nem jöhetett más, mint a sulitúra, ahol igazán szemügyre vehettünk az iskolát, bekukkanthattunk a különböző szaktantermekbe.

 

 

 

 

 

 

 

De hiszen nem is lett volna igazi gólyatábor, ha nem kellett volna túlélnünk a 10. évfolyamosok által kitalált, és közreműködésükkel végrehajtott vicces feladatokat. Mi „gólyák” viszont a sok megpróbáltatás után is jól éreztük magukat, hiszen saját bőrünkön tapasztaltuk az eseményeket, szóval teljesen őszintén írom az alábbi pár sort. Végül pedig mindenki számára olyan gyorsan eltelt ez a röpke 48 óra, hogy észre sem vettük, és már a kollégiumból húztuk le a bőröndöket, miközben újdonsült barátainkkal beszélgetve az elkövetkező 4 évet terveztük el. Úgy gondolom, hogy mindenki számára jól sikerült a tábor és megfelelő mennyiségű élménnyel gazdagodott, akárcsak én.

Bali Eszter